Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
96 Lanstyák István hiperkorrekt alkalmazkodás, hiszen a beszélők úgy vélik, ezekre a változtatásokra azért van szükség, hogy az érintett szó ne legyen „román”, „szlovák” stb. Pl. Fv Va Ka Hv evidenció ’nyilvántartás, evidencia’; Fv Va Ka Hv Mv garanció ’garancia’; Er Fv Va Ka Hv kompetencií) ’illetékesség, kompetencia’; Fv Kaprémió ’jutalék, prémium’, ’osztalék a termelőszövetkezetben; az osztalék kiosztása’; Hv sztipendió ’ösztöndíj, stipendium’; Er Fv Va Hv szentenció ’szentencia’; Er Fv Va Ka Hv tendenció ’tendencia’. Ezek a szavak — érthető módon - közömbös vagy választékos stílusértékűek. Viszonyulás Azokat a ht eredetű szavakat, amelyek nem tartalmaznak államnyelvi kölcsönszót, azaz kizárólag km elemekből jöttek létre, a beszélők többsége km szónak érzi. Ez éppúgy igaz a kontaktushatástól függetlenül keletkezett önálló alkotásokra, mint a jelentésbeli kölcsönszavakra és a kalkokra, bár ez utóbbi egy része egyes iskolázottabb beszélők számára legalábbis „gyanús”. Mint más km szavakat, ezeket is bátran használják a beszélők mind informális, mind formális beszédhelyzetekben, beleértve az írott nyelv különféle válfajait is. Éppen ezért sokuk közömbös vagy akár választékos stílusértékű, bár akad köztük néhány, melynek „helytelenségéről” a nyelvművelői helytelenítések következtében az értelmiségi beszélők egy szűk rétegének tudomása van, s így a központi sajtóban ritkábban fordulnak elő. A ht eredetű szavak közömbös vagy választékos stílusértéke annál is érthetőbb, mert többüknek egy vagy több kevésbé választékos, legtöbbször bizalmas stílusértékü szinonimája is van, amely közvetlen kölcsönszó.18 A hiperkorrekt eredetű szavakhoz való vi - szonyulás ambivalens: a kevésbé iskolázott be -szélők - akik valószínűleg ezek fő létrehozói - választékosnak tartják, formálisabb kontextusban használják, azok az iskolázottabb beszélők viszont, akik tudatában vannak ezek hiperkorrekt eredetének, nyilván helytelenítik és kerülik őket. 4.5. Allamnyelvi eredetű szavak Az államnyelvi eredetű szavak alkotják a ht szavak legfeltűnőbb rétegét. Ezek többségének államnyelvi eredetével sok hétköznapi beszélő is tisztában van: lévén számottevő mértékben kétnyelvűek, ezeket a szavakat államnyelvi formájukban is ismerik. Az ide tartozó lexémáknak több rétegét kell megkülönböztetni a beszélői viszonyulás szempontjából. Az egyiket - a legnépesebbet - az „echte” államnyelvi eredetű elemek, a mind „echte” államnyelvi eredetű, mind nemzetközi, ill. idegen eredetű tő- vagy képzőmorfémákat tartalmazó, etimológiai szempontból „kevert” szavak és az alaki kölcsönszavak alkotják, a másikat az államnyelv által közvetített nemzetközi és részben más idegen eredetű szavak, ill. az ilyenekből keletkezett márkanevek, a harmadikat pedig a mozaikszók. 4.5.1. Érezhetően államnyelvi eredetű szavak A tapasztalatok szerint egy lexémát főként akkor éreznek a laikus kétnyelvű beszélők is „igazi” államnyelvi eredetű szónak, ha az az államnyelvben szócsaládot alkot, ugyanakkor az érintett tövet a beszélők más nyelvekből nem ismerik (sem idegen nyelvekből, sem az anyanyelvűkből). Még erősebb az államnyelvi eredet érzete, ha maga a szóban forgó lexéma vagy a család más tagjai nyilvánvalóan államnyelvi eredetű képzőt tartalmaznak. Mindezek „minősített” esetét jelentik az államnyelvi eredetű állandósult szókapcsolatok. 18. Pl. a közömbös Er előadótanár-nak ’docens’ a bizalmas konferenciára a közömbös Fv Mv előkészület-nek ’óravázlat’ a bizalmas Mv príprava; a választékos Fv hajtási igazolvány-nak a bizalmas Fv hajtási vagy Fv vogyicsák, ill. a Hv vozacska; a választékos Er (iskolai) általános-nak ’osztályzatok középértéke, átlaga’ a közömbös média; a közömbös Fv kenő-nek a bizalmas Fv pomazánka; a közömbös Va Hv Mv község-nek a bizalmas Va opstina, ill. Hv Mv opcsina; a közömbös Öv magasház-nak a bizalmas Őv hochhausz; a választékos Fv sósrúd-nak ’ropi’ a Fv ticsinki.
