Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
A határon túli magyar szókészlet 87 sokkal kevesebb lehetőségük volt és van a magyar nyelv standard változatát „gyakorolni”, mint a magyarországiaknak: a standard dialektust vonzó beszédhelyzeteknek egy részében az államnyelvet használják, más részükben pedig beérik a helyi nyelvjárással vagy a nyelvjárás és a köznyelv elemeit vegyítő közveleggel. Emiatt aztán az anyaországi helyzethez képest jelentősen növekedett az anyanyelvű oktatás szerepe a standard nyelvváltozat elsajátításában és „gyakorlásában”.10 11 Ez a magyar standard ht változatainak és a mindennapi beszélt nyelvnek a viszonyát némileg diglossziaszerűvé tette (L. Lanstyák 2003, 2004). Diglossziáról akkor beszélünk, ha egy nyelvnek a formális beszédhelyzetekben, az ún. emelkedett funkciókban használt változatait a beszélők nem spontán módon sajátítják el gyermekkorukban, hanem az oktatás folyamatában, félig-meddig idegen nyelvként. Az ilyen nyelveknek az ún. emelkedett változata nyelvileg számottevően különbözik a hétköznapi beszédhelyzetekben használt ún. közönséges változatától, s a kettő közt kisebb mértékű a keveredés, átfedődés, mint ahogy a legtöbb nyelv standard és mindennapi beszélt nyelvi változat esetében megszoktuk (1. Ferguson 1959/1975). Az érintett nyelvváltozatok elsajátítási módján túl a ht közösségekben az a tény is a diglossziás elrendeződés irányába mutat, hogy az emelkedett és a közönséges változat között nagyobbak a nyelvi különbségek, mint Magyarországon. Ennek a fő oka az, hogy a közvetlen államnyelvi kölcsönzés jórészt az informális beszélt nyelvre korlátozódik, a közösségi norma ugyanis elutasítja az ilyen elemeknek a formális írott nyelvben való használatát. A két változat közötti nyelvi különbségekhez ezenkívül a helyi nyelvjárásoknak a koiné jellegű mindennapi beszélt nyelvre gyakorolt erősebb hatása is hozzájárul. 4. A HT SZÓKINCS EREDET SZERINTI RÉTEGEI A ht szavak eredetük szerint ötfélék lehetnek: 1. km szavak; 2. táji eredetű szavak, 3. km eredetű szavak (jelentős részük stílusbeli kölcsönszó), 4. ht eredetű lexémák (közvetett kölcsönszavak és kontaktushatástól független, önálló alkotások), 5. államnyelvi eredetű szavak (közvetlen kölcsönszavak, ill. alaki kölcsönszavak).u Ezek közül az 1. csoportot kivéve mindegyikben számolnunk kell a kontaktushatással: a 2. csoportban ez a lexémáknak csak egy kisebb körét érinti, a 3. csoportba tartozó, általunk ismert szavak javarészt kontaktushatás következtében jöttek létre, a 4. csoportba tartozó szavak nagyobbik részében is kimutatható a kontaktushatás, de vannak példák többé-kevésbé önálló alkotásokra is, az 5. csoportba pedig per definitionem - csak kontaktushatás következtében létrejött szókészleti elemek tartozhatnak. Az alábbiakban áttekintem a fenti öt rétegnek a szókincsét, az egyes kategóriákat számos példával illusztrálom. Példáim folyamatban lévő kutatásokból származnak, ezért lehetnek bennük hiányosságok, pontatlanságok; előfordulhat például, hogy egy szó olyan régióban is használatos, amelynek a felségjelzését nem 10. Ennek beszédes bizonyítéka a magyar-ukrán-román hármas határ menti nyelvhasználati kutatások köréből, hogy a ht beszélőknek csak a fiatalabb nemzedékében érvényesül erőteljesebben a standard hatása, míg a Hu beszélőknek a középnemzedékében is. Érdemes idézni a szerzők magyarázatát is: „A középső generáció nyelvhasználati adatai közötti eltérések ékesen bizonyítják, milyen különbségek vannak a magyarországi és a külhoni »nyelvi piac elvárásai« között. Magyarországon a közösség aktív tagjaival szemben érvényesülnek a legnagyobb fokú nyelvhasználati (a köznyelvi formáknak való megfelelés) elvárások [...], a kisebbségi beszélőközösségben viszont ezek az elvárások inkább főként a fiatalabbakra, az iskoláztatásban éppen résztvevőkre vonatkoznak. Ott ugyanis sem a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, sem a folyamatos élőbeszéd nem követeli meg a standard normák következetes érvényesítését, mivel a standard norma követése főként az írásos nyelvhasználatra szorítkozik, de ott sem kötelező érvényű, legfeljebb presztízs [...]” (P. Lakatos-T. Károlyi 2002: 48^19.) 11. Az egyes kölcsönszótipusokra és az önálló alkotásokra 1. Haugen 1949, 1972; magyar viszonylatban 1. Kontra 1981; ht viszonylatban 1. Lanstyák 1998, 1999-2000, 2002c, 2006d stb.
