Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői

LANSTYÁK ISTVÁN

A MAGYAR NYELV SZLOVÁKIAI VÁLTOZATAINAK JELLEMZŐI1

1. A KONTAKTUSJELENSÉGEK KÉT RÉTEGE A MAGYAR NYELV SZLOVÁKIAI VÁLTOZATAIBAN

Ha nem számítjuk a magyar nyelv egészét ért szlovák, ill. nyugati-szláv nyelvi hatás nyelvi következményeit, az SM változatokban1 2 található szlovák, ill. nyugati szláv kontaktusjelenségeknek két rétegét kell megkülönböztetni. Az egyikbe a nyugati-szláv, ill. szlovák nyelvjárásokból az északi magyar nyelvjárásokba bekerült kontaktusjelenségek tartoznak, a másikba a Csehszlovákia 1918-ban történt megalakulása után a kisebbségi helyzetbe került magyarok nyelvébe a szlovákból (és részben a csehből) bekerült kontaktusjelenségek sorolhatók.

A kontaktusjelenségeknek ez a két rétege meglehetősen eltér egymástól. A régebbi réteg természetes, vagyis a spontán módon, az együttélés következményeként kialakult népi kétnyelvűség révén jött létre hosszú évszázadok folyamán regionális szinten. Az ide tartozó elemek tájszavak vagy hang-, alak-, ill. mondattani nyelvjárási jelenségek, amelyek az SM nyelvterület egy-egy kisebb-nagyobb régiójában élnek, sokszor pedig folytatólagosan a trianoni határ túloldalán is, a mai Magyarország területén. Ezek közt a nyelvi átvitel mindkét fajtáját megtaláljuk: a kölcsönzéstermékeket éppúgy, mint a nyugati-szláv, ill. szlovák helyi lakosság nyelvcseréje révén létrejött maradványjelenségeket3. A kölcsönszavak jelentős része a mindennapi beszélt nyelv, ill. a különféle régi szakmák szókincséhez tartozik. Az e rétegbe tartozó elemek és jelenségek kialakulásában a mai élő, tömegméretűvé vált magyarszlovák kétnyelvűség természetesen nem játszott szerepet, sőt ezek egy része egyenesen kiveszőben lévő archaizmus, melyet idősebb egynyelvű nyelvjárási beszélők használnak; a mai kétnyelvűek magyar szókincsébe nem tartoznak bele. Bár vannak köztük olyan elemek

1. A tanulmány alapjául szolgáló kutatások a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport és a Gramma Nyelvi Iroda munkatervének keretében folytak a Telegdi Zsigmond Ösztöndíjalap, az Arany János Közalapítvány és az Illyés Közalapítvány támogatásával. Itt köszönöm meg Fenyvesi Annának (Szegedi Egyetem) az e tanulmány alapjául szolgáló kézirathoz fűzött értékes észrevételeit.

2. Az egyes nyelveket, ill. nyelvváltozatokat a következőképpen fogom rövidíteni ebben a munkában: SM: a magyar nyelv szlovákiai változatai, MM: a magyar nyelv magyarországi változatai, SS: a szlovák nyelv szlovákiai változatai, CS: cseh nyelv. Ugyanezeket a rövidítéseket használom az illető etnikai csoportok megjelölésére is.

3. A nyelvi átvitel az a folyamat, melynek révén az átvevő nyelv az átadó nyelv konkrét elemének vagy szerkezeti sajátságának, ill. magának a kétnyelvüségi helyzetnek a hatását tükröző vonásokra tesz szert. A nyelvelsajátítási/nyelvtanulási helyzetben, stabil kétnyelvüségi helyzetben, ill. nyelv-visszaszorulási helyzetben végbemenő átvitelt kölcsönzésnek nevezzük, a nyelvcserehelyzetben végbemenő átvitelt pedig maradványhatásnak (1. Lanstyák 2002, 2003, 2004). A kölöcsönzés (borrowing) és a maradványhatás (interference through shift) különbségére 1. még Thomason-Kaufman 1988: 37-45 és passim).