Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
506 Lanstyák István - Szabómihály Gizella E kérdéssel kapcsolatban érdemes utalni arra a közismert általános nyelvészeti tényre, hogy a különböző nyelvek más-más módon kódolják a valóságot (meg lehet itt említeni a Sapir-Whorf-féle nyelvirelativizmus-elméletet is), így hát egy-egy nyelv eltűnésével a világról, az emberről és kultúrájáról alkotott ismereteink is szegényebbek lesznek. A nyelvi sokszínűség csakis átgondolt nyelvpolitikai lépésekkel tartható fönn, hiszen az említett veszélyeztetett nyelvek, sőt általában a kisebbségi nyelvek közvetlen veszélyben vannak akkor is, ha senki sem üldözi őket, amennyiben egyszerűen sorsukra vannak hagyva. A nyelvi emberi jogok érvényesítése a veszélyeztetett nyelveket beszélő közösségekben, illetve a hozzájuk tartozó egyének viszonylatában nélkülözhetetlen szerepet játszik e nyelvek fennmaradásának biztosításában. A nyelvi emberi jogok érvényesíthetősége pedig elválaszthatatlan az oktatási nyelvi jogoktól, hiszen a veszélyeztetett nyelvek a mai világban aligha maradhatnak meg, ha beszélőik nem tanulhatnak ezeken a nyelveken, illetve nem tanulhatják őket tantárgyként. Mindez kellően indokolja azt, hogy a nyelvészek nyelvpolitikával is foglalkozzanak, s persze azt is, hogy diákjaink ezekkel a kérdésekkel legalább alapszinten megismerkedjenek.10 11 3.2. Emberjogi megközelítés Az állampolgári nevelésben a nyelvpolitika kérdéskörét természetesen más irányból célszerű megközelíteni, mint az anyanyelvi órán. Érdemes visszanyúlni a felvilágosodás korának filozófiájáig, amelyben először jelent meg az a gondolat, hogy léteznek olyan jogok, amelyek minden embert pusztán emberi mivoltából következően megilletnek, attól függetlenül, hogy hol él, milyen a vagyoni helyzete, milyen nyelvet beszél, milyen vallást gyakorol stb., sőt még attól is, hogy ezt a jogot az államhatalom elismeri-e vagy sem. Ennek alapja az emberek eredendő egyenlőségének az eszméje, amely a filozófiából a francia forradalom révén került be a politika világába, s fogalmazódott meg az Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozaíá-ban. Ezzel kezdődött el az a hosszú - s máig befejezetlen - történelmi folyamat, melynek során az emberi jogokat meghatározzák és nemzetközi szinten kodifikálják.11 Bár a kisebbségi jogok csak legújabban kapcsolódnak szervesen az emberi jogok egészéhez, mégis célszerű őket ezekkel összefüggésben tárgyalni, rámutatva azokra a politikai és történelmi tényezőkre, amelyek hátráltatták beépülésüket az általános emberi jogok rendszerébe (pl. a náci hatalomnak a kisebbségi jogokkal való visszaélése; a kisebbségi jogok nehezen érvényesíthetők egyéni jogokként, a kollektív jogok elismerésével kapcsolatban pedig világszerte erős az ellenállás; a nemzetközi jog formálásában államok, nem pedig etnikumok vesznek részt, így ebben a többségi felfogás érvényesül, márpedig a nemzeti többséghez tartozók rendszerint nem érzik a kisebbségi jogok hiányát). Mivel a nyelv az egyik eszköz, melynek segítségével egyes (kisebbségi) csoportok hathatósan diszkriminálhatók (és szoríthatók ki a hatalomból, ill. megakadályozhatok abban, hogy a hatalom részeseivé váljanak), a kisebbségi jogoknak szerves részét kell hogy képezzék a nyelvi emberi jogok (vö. Phillipson- Rannut-Skutnabb-Kangas 1994: 2). „Nyelvi jogsértésről akkor beszélünk, amikor bizonyos nyelveket marginalizálnak, megfosztanak forrásaiktól vagy az elismeréstől, s nyelvcserét kényszerítenek egyénekre és csoportokra ” (Phillipson-Skutnabb-Kangas 1997: 13). 10. A nyelvpolitikai ismeretek oktatását valószínűleg nem egy tömbben célszerű megvalósítani, hanem szervesen kapcsolva a tematikailag érintkező témakörökhöz, pl. a világ nyelvei, finnugor rokonságunk, a nyelvi rétegződés, nyelvművelés stb. 11. E folyamatról, valamint a vonatkozó nemzetközi dokumentumokról számos monográfia, tanulmány és egyéb dokumentum olvasható, például: Alfredsson 1998; Kovács 1996; Varennes 1998. A közép-európai helyzetről és a középeurópai államok joggyakorlatáról 1. pl. Brunner 1993; Kranz ed. 1998.
