Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
Az anyanyelvi nevelés problémái 495 helyesnek, amely szerint a kiemelt szó a következő morfémákra bontható: szótő, képző, kötőhang, jel. Az előhangzónak ismételten önálló szóelemként való feltüntetése arra enged következtetni, hogy a feladványok „kiötlői” maguk sincsenek tisztában a magyar szóelemek rendszerével, illetve fajtáival, így aligha várhatnak adekvát szószerkezeti elemzést a tanulóktól. Arra viszont kíváncsiak lennénk, mi történik akkor, ha a tanuló — a szerzőkkel ellentétben - az alaktan szabályszerűségeinek megfelelően (tehát: beteg - ség — ek), bontja morfémáira a szóban forgó szóalakot. Az illetékesek helytelennek tartják majd a megoldást? „Az alábbi szavak toldalékai közül írjon ki egy képzőt (kötőhang nélkül): udvarból, néztem, házas, könyvek!” - A javítási útmutató alapján a helyes megoldás az -s melléknévképző, de vajon hogy elemeznék akkor a szerzők a fennmaradt „háza” szóalakot? Ajó válasz természetesen az előhangzót is tartalmazó -as képző lenne, amely a vonatkozó szakirodalom szerint az -s melléknévképző toldalékváltozatának minősül. „Az alábbi szavak toldalékai közül írjon ki egy képzőt (kötőhang nélkül): írtam, kerülget, házból, asztalok! ” - Helyes válaszként ez esetben a -get képzőt tünteti fel a javítási kulcs. A „kerülget” szóalakban azonban található még egy képző, mégpedig a kér- csonka tőhöz kapcsolódó -ül igeképző (lásd keni, keni'/, kerget). Vajon jár-e azért pont, ha valamelyik tanuló nem a -get, hanem a szintén képzőként funkcionáló -ül szóelemet „írja ki”? A kérdésfeltevéssel kapcsolatban annyit még megjegyeznénk, hogy a szerzők által megadott négy szóalakban egyetlen „kötőhangzós képző” sincs. 3.1.3. Helyesírási pontatlanságok Véleményünk szerint joggal kifogásolható, ha az érettségizők - többek között helyesírási - ismereteinek felmérésére szolgáló feladatlapokban (továbbá javítási útmutatókban) a helyesírási standardtól eltérő formákat alkalmaznak a szerzők (lásd „Romeo és Júlia” - 2001/A, standard írásmód: Rómeó; „Jago ” - 2001/A, s. í.: Jágó; „Othello” - 2001/A, s. í.: Otelló; „szinonima”-2003/A, s. í.: szinonima, de: szinonímia; „Pannónias”, s. í.: Janus Pannonius. Bár az eredeti irodalmi művek régi magyar fordításaiban természetszerűleg az akkori helyesírási szabályoknak megfelelően szerepelnek a nem magyar eredetű tulajdonnevek, az 1984-től érvényben lévő helyesírási szabályzat részletesen tárgyalja az idegen eredetű közszavak és tulajdonnevek átírására vo - natkozó szabályszerűségeket (Akh. 1984: 82- 88). Ugyanebben a tárgykörben eligazit bennünket még az Osiris Kiadó Helyesírás c. kézikönyve (Laczkó-Mártonfí 2004: 242-277), illetve az ugyanott megjelent Idegen szavak szótára című kiadvány. 4. AZ ANYANYELVI NEVELÉS ÉS AZ ÉRETTSÉGI VIZSGA A TANTERV VONATKOZÁSÁBAN A magyar tannyelvű négyosztályos gimnáziumok számára készült tanterv évfolyamok, témakörök és óraszámok szerinti bontásban határozza meg a törzsanyagnak tekintendő minimális anyanyelvi ismereteket, fogalmakat és fejlesztendő készségeket. A középiskolában töltött négy év alatt eszerint 6 tanóra jut a hangtanra, 12 a szófajtanra, 6 az alaktanra, 17 a mondattanra (ebben már benne foglaltatik a bevezető óra és a szószerkezettan, valamint az egyszerű és az összetett mondat témaköre is), 5 a szókészlettanra, 3-3 a jelentéstanra és a stilisztikára, 17 a helyesírásra és a nyelvművelésre, illetve 5 az általános nyelvészetre (Megjegyzés: az 1. és 4. évfolyamban önálló témakörként feltüntetett szövegszerkesztésre szánt tanórák számát azért nem tüntetjük fel, mert ilyen jellegű kérdések nem szerepelnek a feladatlapokban). A felmérők nyelvtani jellegű feladatait vizsgálva azonban csupán a mondattani és helyesírási kérdéseket érintő feladványok száma arányos a tantervben meghatáro
