Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
472 Bauko János névanyagban megtalálható egyezéseket és eltéréseket statisztikailag is szemlélteti. A felhasznált szakirodalom-jegyzék után a mellékletben szerepel a kutatópontok földrajzi elhelyezkedését mutató térkép, az egyes falvak (mai) család- és keresztneveinek gyakorisági listája, s a ragadványnevek mutatója. A történelmi változások következtében a 20. század folyamán több országhoz (Osztrák- Magyar Monarchia, Csehszlovákia, Magyarország, Szlovákia) tartoztak a szlovákiai magyar települések. A társadalmi változások elsősorban a személynevek anyakönyvi bejegyzését, a helynevek hivatalos használatát érintették. A személynevekkel kapcsolatos névpolitikai, névtervezési kérdésekről több szerző tollából olvashatunk (Gyönyör 1987; Lanstyák 1991, 2000; Szarka 1988; Vörös F. 1999c, 2004b; Vörös O. 2004b, 2007; Zalabai 1995). 2. A HELYNEVEK KUTATÁSA A helynévfajták közül az egyes települések bélés külterületi helyneveit vizsgálták leggyakrabban a kutatók. Telekiné Nagy Ilona egyik tanítványával, Horváth Ildikóval együtt jelentette meg a Csilizköz földrajzi nevei (2000) című könyvet. A helynevekkel kapcsolatos elméleti kérdések után következik a Csallóközben található táj jellemzése, s a tájegységbe tartozó hét község (Balóny, Csiliznyárad, Csilizpatas, Csilizrad - vány, Kulcsod, Medve, Szap) történeti és jelenlegi helynévállományának ismertetése. A kiadvány Csilizköz minden régi vizének és dűlőjének hajdani és jelenlegi népi és hivatalos nevét tartalmazza. A névváltozás dinamikáját a XIX. és XX. századi kataszteri térképek és telekkönyvek, valamint a helyszíni, élőszavas gyűjtés névanyaga is mutatja. N. Császi Ildikó több tanulmányában foglalkozott egy másik tájegység, Zoboralja történeti és élőnyelvben használatos helyneveivel. Többek között a helynevekben található nyelvjárási sajátosságokat, a népi és hivatalos névadás közötti különbségeket és az államnyelvnek a névanyagra gyakorolt hatását is vizsgálta. A helynevekben rejlő névadási indítékokat egyéb Nyitra környéki településekben (Berencs, Nagykér) is feltárta (N. Császi 1993a,b). Török Tamás Zoboralja földrajzi nevei a történeti térképek tükrében (2002) című monográfiájában a XIX. és XX. századi kataszteri térképeken fellelhető helyneveket vizsgálta névtani szempontból. Összesen 547 lokalizációs pont 873 névváltozatát elemezte. A szerző a tájegység földrajzi neveinek ortográfiájával, jelölési sajátosságaival foglalkozik, összehasonlítja a magyar-szlovák helynévpárokat a fordítás és a névadás motívuma alapján. Az egyes földrajzi neveket térképeken lokalizálja, s a függelék tartalmazza a vizsgált helynevek teljes jegyzékét. Török Tamás a Zoboralján kívül az Ipoly mente helynevei körében is végzett névtani vizsgálatokat (Török 2005, 2006). A bel- és külterületi helynevek összegyűjtése és feldolgozása egyéb különböző településeken, járásokban is megtörtént: Komáromi (Hegedűsné Marikovecz 1983), Dunaszerdahelyi (Unti 2002), Érsekújvári és Lévai járás (Jankus 1988b, 1994), Felső-Bodrogköz (Szathmáry 1985, 1993), Ung vidéke (D. Varga 2003), Vály-völgy (Dénes -Benedek 1991); Deregnyő (D. Varga 1986), Gúta (Dombiné - Libárdi 2003), Királyhelmec (Szathmáry 1987; Cs. Nagy 1997), Kolon (Telekiné 1998b, 2007), Nyékvárkony (Menyhárt 2004), Taksony és Felsőszeli (Németh 1982, 1983), Tardoskedd és Udvard (Nagy 2000), Terbeléd (Telekiné 1994), Szete (Tóth 1994), Vásárút (Teleki-Pongrácz 2009). Cs. Nagy Lajos kihangsúlyozza, hogy egy-egy terület nyelvjárási sajátosságainak megállapításában sokat segítenek az élőnyelvből származó földrajzi nevek. A nyelvföldrajz és a névtan kapcsolatát Telekiné Nagy Ilona vizsálja egyik tanulmányában (1998a), melyben a Galántai járás földrajzi neveiben előforduló hangtani jelenségek izoglosszáival foglalkozik, kísérletet tesz a vizsgált földrajzi nevek nyelvföldrajzi megoszlásának ábrázolására. A Nyelvi és nyelven kívüli
