Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
A szlovákiai magyarok személynévhasználata 419 által a ragadványnevek struktúrájába. A tájnyelvi elemek tehát a ragadványnévrendszerben is kimutathatók. A ragadványnevekben elsősorban a nyelvjárással egyező hangtani jelenségek jelennek meg. Az alaki táj szavak gyakrabban töltenek be ragadványnévi funkciót, mint a jelentésbeli vagy a valódi tájszavak. Ragadványneveket a nyelvjárásban használatos frazeologizmusok is tartalmazhatnak. A vizsgált szlovákiai magyar településeken az egyéni ragadványnevek vannak túlsúlyban, melyeket csak egyetlen személy visel. A ragadványnevek túlnyomó része nem öröklődik, a névanyag ezért az idő függvényében dinamikusan változik. Az öröklődő ragadványnevek férfiágon és női ágon is öröklődhetnek, legjellemzőbb az apa ragadványnevének öröklődése. A személynevek variábilis névkapcsolatokban fordulhatnak elő. A személynévkapcsolatok változatossága elsősorban a ragadványnévhasználatban figyelhető meg. A ragadványnevek különböző névkombinációkban jelenhetnek meg. A kételemű névkapcsolatokon belül gyakori szerkezettípus az R+B2, amikor a ragadványnév megelőzi a becenevet, s lényegében a családnevet helyettesíti (pl. Buda Gizi, Buszos Kati, Hétország Bandi, Postás Zsuzsi, Rendőr Pali). Az R+K névkombináció ritkábban használatos, ami arra utal, hogy a keresztnevek becéző alakváltozatukban fordulnak elő gyakrabban az élőnyelvben (Bokszos Irma, Jézus Lajos, Oké Lajos). A B+R szerkezetben a becenév illeszkedik a ragadványnév elé (Dzsó Atya, Sári Bíró). A ragadványnév különböző pozíciókban kapcsolódhat a családnévhez, az R+CS névkapcsolatban az első helyen (Csusza Varga, Tóparti Persei), míg a CS+R kombinációban a második helyen szerepel (Csík Őrmester, Varga Botos). Az R+nk névszerkezetben előforduló ragadványnevek névkiegészítővel használatosak (Hajas koma, Márió néni, Öcsi bácsi). A háromtagú névkapcsolatokban az R+CS+K/B használati formában a ragadványnév megelőzi a névviselő család- és keresztvagy becenevét (Idus Lajos Gyula, Márton Nagy András). Az R+B+nk szerkezetben a ragadvány- és becenévhez névkiegészítő járul (Ferdi Laci bácsi, Szegye Feri bácsi). A névsorrendet illetően az említett névszerkezetekben a ragadványnév általában az első pozícióban áll, s csak ritkán a második helyen (CS+R, B+R, CS+R+K). A személynévtípusok közül leginkább a ragadványneveknél ismerhető fel a tulajdonnév köznévi eredete. A legjellemzőbb tehát a köznevek tulaj donnevesülése. Ezt a folyamatot onimizációnak vagy proprializációnak is nevezi a szakirodalom (1. Šrámek 1999: 55-56). A ragadványnév köznévi eredete sok esetben egyértelműen felismerhető, de gyakran találkozhatunk a szónak elferdített, megmásított alakváltozatával. Ilyenkor a névadás indítékának feltárása segíti a ragadványnévben rejlő köznév mivoltának megállapítását. Már meglévő tulajdonnevek (személy-, hely-, állat-, intézmény-, márkanevek stb.) is ragadványnévvé válhatnak, tehát más névtípusba kerülnek át. A tulaj donnévosztály-váltást transzonimizációnak nevezzük. A ragadványnév-adási szokásokban az életkor jelentős szerepet játszik, a főbb különbségek elsősorban a felnőttek és diákok névrendszerének összehasonlításában mutatkoznak. A felnőttek ragadványnevei között sok az ismeretlen és bizonytalan eredetű (főképp az öröklődő ragadványnevek esetében), ezzel ellentétben a diákoknál a névadás indítéka többnyire ismert. A diákoknál a legjellemzőbb névadást motiváló tényező az egyén család-, keresztvagy beceneve, ami a felnőttek névanyagában kisebb arányban jelentkezik. A felnőttek körében gyakrabban szerepelnek a tulajdon- és köznevek elferdített alakváltozatai, míg a diákoknál a lexikális köznevek. A különböző, változatos szerkezetű névkombinációk jellemzőek a felnőttek ragadványnév-használatára; a diák2. R = ragadványnév, B = becenév, K = keresztnév, CS = családnév, Nk = névkiegészítő
