Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika

A magyar mint kisebbségi nyelv... 41 államnyelven íródik az összes hivatalos doku­mentum, ezen a nyelven kell vezetni a községi krónikákat (a nem hivatalos, nemzetiségi nyel­ven vezetett krónika csak az államnyelven író­dott hivatalos változat fordítása lehet), illetve államnyelven kell megfogalmazni a nyilvános­ság számára készülő tájékoztatásokat is. A tör­vény 4. pontja arról rendelkezik, hogy a köz­­igazgatási szervek és az általuk létrehozott szervezetek minden egyes információs rend­szerben, valamint az egymással folytatott kom­munikáció során is az államnyelvet kötelesek használni. Az 5. pont alapján a közigazgatási szerveknek címzett beadványokat az állampol­gárok az állam nyelvén kötelesek benyújtani. A közfeliratokon, tájékoztató táblákon és reklám­felületeken idegen-tehát pl. kisebbségi nyelvű - szöveg csak a szlovák szöveg fordításaként s csak az után jelenhet meg. Az államnyelvtörvény elfogadásakor a szlovák kormány és parlament ígéretet tett arra, hogy rövid időn belül törvényt hoz a kisebbsé­gek nyelvhasználati jogairól is, erre azonban csak 1999-ben került sor. A 184. számú törvény azonban a kisebbségi nyelvhasználat jogait csupán a hivatali érintkezésre szűkíti le, s a kisebbségi nyelvnek bizonyos hivatalokban való használatát csak az olyan településeken teszi lehetővé, amelyeken az utolsó népszámlá­lási adatok szerint az adott kisebbségnek az összlakossághoz viszonyított számaránya eléri a 20 %-ot. Ezeken a településeken az önkor­mányzathoz és a településen működő állam­­igazgatási szervekhez címzett írásos beadvá­nyokat a magánszemélyek az adott kisebbség nyelvén is beterjeszthetik, s ezekre a hivatal kisebbségi nyelvű választ küld. A helyi önkor­mányzat ülései - ha azzal minden jelenlévő egyetért - kisebbségi nyelven is folyhatnak, s szlovák nyelvű tanácskozás esetén a kisebbség­hez tartozó képviselő anyanyelvén is felszólal­hat, ám az esetleges tolmácsolás költségeit az önkormányzat köteles fedezni. A hivatal mun­kavégzése során az államnyelvet használja, de meg kell teremtenie a kisebbségi nyelv haszná­latának lehetőségét, dolgozója azonban nem köteles a helyi kisebbség(ek) nyelvét beszélni (Szabómihály 2002: 27). A regionális vagy kisebbségi nyelvek euró­pai kartáját a szlovák parlament csak 2001-ben, 2002. január 1-jei hatállyal fogadta el. A ratifi­kációs okmány letétbe helyezésekor kiadott nyilatkozat alapján azonban egyértelművé vált, hogy a szlovák kormány számára a cél egy olyan változat elfogadása volt, amely az érvényben lévő 1999. évi kisebbségi nyelv­­használati törvény szabályozásain alapul. Eszerint a nyilvános színtereken (elsősorban a hivatalokban) minden állampolgár az „integrá­ló funkciójú” szlovák nyelvet használja. A kisebbséghez tartozó magánszemélyek bizo­nyos törvényes keretek között anyanyelvűket is használhatják, de ennek gyakorlása nem sérthe­ti az államnyelv használatát (Szabómihály 2002: 27). A MAGYAR MINT KISEBBSÉGI NYELV HASZNÁLATA A HIVATA­LOS ÉRINTKEZÉSBEN DUNASZERDAHELYEN A továbbiakban egy szlovákiai, többségében magyar jellegű település, Dunaszerdahely nyelvhasználatát vizsgáljuk a hivatalos érintke­zés szempontjából. A dolgozat egy korábbi, 1998-ban folytatott kutatásra épül, amikor a hivatalos ügyintézés nyelvi gyakorlatát még az 1990. évi nyelvtörvény, illetve az 1995. évi államnyelvtörvény szabályozta. Jelen vizsgálat célja az, hogy felmérje, hogyan, miben s milyen mértékben változott a hivatalos ügyin­tézés nyelve az 1999. évi kisebbségi nyelv­­használati törvény, illetve A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának hatályba lépése óta. A kutatás kiindulópontjául a dunaszerdahe­­lyi önkormányzati hivatal külső és belső felira­tainak áttekintése, néhány önkormányzati dol­gozóval készített interjú, illetve a hivatalban begyűjtött írott dokumentumok szolgáltak.

Next

/
Thumbnails
Contents