Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
408 Bauko János A társadalom és névhasználat összefüggéseivel a szocioonomasztika foglalkozik. A szocioonomasztika terminus két meglévő tudományág (szociológia és onomasztika) megnevezésének vegyülésével keletkezett. A szociológia (társadalomtudomány) a társadalmi élet törvényszerűségeit kutatja, az onomasztika (névtudomány) pedig a tulajdonnevek világával foglalkozik. A szocionomasztika kutatási területei közé tartozik a névkontaktológia (a nyelvi kontaktusokból eredő névtani kérdéseket vizsgálja), a névpolitika (a névhasználatot érintő törvényekkel foglalkozik), a kisebbségi névhasználat (a nemzeti kisebbségek, etnikumok névhasználatának sajátosságait kutatja), a névtervezés (a tulajdonnevek használatának tervezésével, problémáival foglalkozik), a névdivat (általában tömeges méretűvé váló, társadalmi indítékú azonos vagy hasonló viszonyulás a tulajdonnevekhez), a névattitüd (az egyes embereknek, illetve csoportjainak nevekkel szembeni beállítottságát, hozzájuk való viszonyulását, róluk kialakult értékelő jellegű vélekedését jelöli), a névváltoztatás (a tulajdonnevek hivatalos úton való megváltoztatása); a szocioonomasztika továbbá a névhasználat és az életkor, nemek, felekezetek, társadalmi rétegek, csoportok stb. összefüggéseit vizsgálja. A társadalomban minden embert személynévvel azonosítunk. A név maga az ember, végigkíséri az ember életét, identifikálja az egyént. Benkő Loránd a következőképpen fogalmazta meg a társadalom és személynévhasználat összefüggését: „A személynévvizsgálat a társadalmi tudományok sorának a többivel egyenértékű tagja [...] a névadást nem lehet elszigetelten, csupán a nyelvi anyag alapján vizsgálni, hanem fel kell deríteni a nyelvi és névadásbeli jelenségek okait, indítékait, társadalmi alapjait [...] a személynévadásban a társadalmi érintkezés egyik jelentős mozzanatát, eszközét és eredményét kell látnunk, s a személyneveket mint a társadalom termékeit kell szemlélnünk” (Benkő 1949b: 245-246). 2. A SZEMÉLYNEVEK RENDSZERE A személynevek rendszert alkotnak, „az egyes névtípusok kölcsönös összefüggésben állanak egymással, változásaik kölcsönösen befolyásolják egymást” (B. Gergely 1977: 8). A magyar névtudomány rendszerint a következő négy személynévtípust különbözteti meg: család-, kereszt-, bece- és ragadványnevek. A négy személynévtípus között összefüggések mutatkoznak. A részrendszerek hatnak egymásra. Szorosabb a kapcsolat a kereszt- és becenév, valamint család- és ragadványnév között. „A személynevek fajtái a névrendszeren belül többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak egymással. Közismert tény, hogy a családneveket a személynevek többi fajtái közül a legtöbb szálú kapcsolat a ragadványnevekhez fűzi” (B. Gergely 1981: 81-82). Diakrón szempontból a családnevek egy része kereszt- (Albert, Antal, Balázs, Bálint, János, Máté, Menyhárt, Pál, Péter, Sándor stb.), bece- (Benkő, Bencúr, Gergő, Józsa, Ladó, Mikó, Zsigó stb.) vagy ragadványnévből ered. Vincent Blanár Teória vlastného mena (A tulajdonnév elmélete) c. könyvében a pozsonyi választópolgároknak 1964-ben összeállított névlistája alapján 156 olyan családnevet sorol fel, melyek a Pavel (Pál) keresztnévből származnak, alapelemük a Paul-, Pav- és a Pál-: Paul, Paulík, Paulíny, Paulis, Pavel, Pavko, Pavlíček, Pavlina, Pálfy, Pálik, Palkovič, Páli, Palo stb. (Blanár 1996: 146-147). A kereszt- és becenévből eredő családnevek népes csoportját képezik az egyes tájegységek, települések névanyagának. Példaként említhetjük, hogy a XVII. század elején (1614) Csíkszékben a leggyakoribb 35 családnév közül 25 keresztnévi eredetű volt: András, Antal, Balázs, Bálint, Barabás, Benedek, Ferenc, Gál, Gergely, György, Imre, István, János, Kelemen, László, Lukács, Márton, Máté, Menyhárt, Mihály, Miklós, Pál, Péter, Sándor, Tamás (1. Hajdú 2003: 847). A felsorolásból is láthatjuk, hogy mindenekelőtt a férfikeresztnév (apanév) válhatott családnévvé. Női keresztnév (anyanév)
