Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
BAUKO JÁNOS A SZLOVÁKIÁI MAGYAROK SZEMÉLYNÉVHASZNÁLATA1 1. TÁRSADALOM ÉS SZEMÉLYNÉVHASZNÁLAT A tulajdonnevek a mindennapos életünkben gyakran használatosak, az alapszókincsünkbe tartoznak. „Névhasználati, névalkotási és névviselési tevékenységünk a mindennapi nyelvhasználatunknak nagyon is az előterében áll” (Benkő 1999: 165). „A tulajdonnevek létrejötte és módosulása elsődlegesen társadalmi tényezők függvénye” (Kiss 1995: 278). A tulajdonnevek kialakulása valószínűleg egykorú a beszédkészséggel (vő. Hajdú 2003: 9). Az ember amióta beszél, azóta megnevezi társait, a körülötte lévő állatokat, helyeket, objektumokat. A névadás, névhasználat antropológiai jellegzetességnek tekinthető. A tulajdonnevek közül elsőként feltehetően a személynevek jelentek meg az emberi kommunikációban. Szilágyi N. Sándor A jelentésvilág szerkezete c. tanulmányában (2004) a kö - vetkezőket írja: „Könnyen lehet, hogy a nyelv evolúciója során a személynevek jelentek meg először, hiszen ha abban a 100-150 fős csoportban, amilyenben a beszélni még nem tudó elődeink éltek, az emberek feltalálták a módját annak, hogy ha valakit magukhoz akarnak hívni, akkor azt ne úgy tegyék, hogy mindenki odacsődüljön, hanem csak az jöjjön, akinek kell, akkor az a társas viselkedés hatékonyságát igencsak megnövelhette.” A nevek összekötik az embert azzal a társadalommal, csoporttal, amelybe beleszületett, sőt számos esetben a szociális státus szerepét is betöltik (Tóth 2004: 544). Vincent Blanár a tulajdonnév egyik fő funkciójaként említi a társadalmi meghatározottságú identifikációt (Blanár 1996). A tulajdonnevek a társadalom termékei. A tulajdonnév mint nyelvi jel ab ovo szociolingvisztikum (Kiss 2001: 289). A névhasználatot nagyfokú variabilitás, azaz változatosság, változékonyság jellemzi. Ahány nyelv, annyiféle névhasználat. A névkészlet variabilitására a névváltozatok sokasága is utal. A névhasználatot befolyásoló főbb tényezők közé tartozik az idő - tér - társadalom dimenziója. Az idők során változik a névdivat, egyes nevek újonnan keletkezhetnek, mások pedig feledésbe merülhetnek. Az egyént életkorától függően eltérően hívhatják, és különböző közösségek tagjaként más-más megszólításokkal illethetik. Az emelkedő életkorral általában az egyén által használatos tulajdonnévkincs is növekszik. Az egyéni névkincsen belül megkülönböztethetünk aktív (gyakran használatos tulajdonnevek) és passzív (ismert, de a mindennapok során nem használatos nevek) réteget, amely az életkortól függően változhat. A tér dimenziója, a területiség nagyban befolyásolja az eltérő névhasználatot a világ különböző részein és egy állam határain belül is. Az egyes tájegységekre jellemző nyelvjárási sajátosságok a tulajdonnevekben is megjelennek. Egy adott területen élő kisebbség másképpen használhatja a neveket, mint a többségi nyelvet beszélő közösség. 1. A tanulmány a Domus Hungarica támogatásával készült.
