Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
392 Vančoné Kremmer Ildikó főnév nőnemű -u tárgyeset végződést kapott. Nem okozott gondot az -a-ra végződő nőnemű főnevek tárgyesete sem, megfigyeléseim azt mutatják, hogy az -u rag a beszédelsajátítás legelején megjelenik. A dobrú noc dobni mellékneve nőnemű -ú tárgyeset végződésű. Miután a szlovák melléknév és főnév egyeztetése a kisfiúnak még négy és fél éves korában is problémát jelentett, s a noc olyan nőnemű szó, mely nem a tipikus -a-ra végződik (hasonló szavak a nyelvelsajátításnak ebben a szakaszában a szlovák egynyelvű gyerekeknek is problémát okozhatnak), bizonyosnak tűnik, hogy az egész kifejezés együtt sajátítódott el, készen kapott kliséként használt forma, s nem a melléknév tárgyesetének és a noc főnév accusativusi formájának aktív használatáról van szó. A tatu, Pis tu, papu kifejezéseket szlovák végződésük miatt a szlovák kifejezések között tüntettem föl, annak ellenére, hogy olyan közveleges formának kell felfognunk őket, amelyek nem köthetőek egyértelműen egyik nyelvhez sem. Ragozásuk alapján mindhárom szót az élő hímnemű kategóriájába sorolhatjuk be. Képzésük helyesen történt, de a minta valószinűleg az egészen korán elsajátított nőnemű -u tárgyi végződés volt. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény, hogy ezek a szavak a megfelelő hímnemű ragozási minta más nyelvtani esetében nem fordultak elő. Az -u accusativus végződést néha magyar szó is megkapta, ha alakilag beilleszthető volt a szlovák nőnemű szavak közé (vagyis -a-ra végződnek). Ilyen a szalonnut, az uhorku és a husiku kifejezések. A szalonna, uborka szavak esetében nyelvközi paronímákról van szó, s nyilván ez is elősegítette a szlovák végződés használatát. (Az említett szavak szlovák megfelelői: slanina, uhorka.) A szalonnut képzése figyelmet érdemel, hiszen egy szón belül két nyelv ragja is megtalálható5. A husiku forma megjelenésének oka - a fentebb már leírt husit mellett - a szó alkalmi kölcsönszóként való használata. A mondat címzettje, melyben ez a kifejezés szerepelt, a gyermek édesapja volt, s a gyermek ezért részesítette előnyben a szlovák nyelvtani formát. A Snehulkát és a hali-belit kifejezések szlovákból kölcsönzöttek, szabályos magyar toldalékot kaptak magyar bázisnyelvü mondatban. A kölcsönzést az egyik szó tulajdonnévi s a másik szó címbeli volta is elősegíthette. (A Snehulkát szó a kisfiú által a Snehulienkából rövidített szó, első előfordulására a gyermek beszédében 1. a lábjegyzetet.) 2.3. A tárgyeset elsajátításának általános jellemzői a két nyelvben A keresünk vakond, nyírsz indián, mama hozta kogult, Mikor hoz nekem a tata husika meg kenyér? kifejezések magyar tárgyrag nélküli használata esetében lehetséges, hogy a gyermek szintaktikai műveletet részesített előnyben morfológiaival szemben, ami a kétéves kor előtti gyermekeknél előfordul (1. Mikes 1971: 54). Elképzelhető azonban a szlovák hímnemű élettelen tárgyeset zérómorféma használatának hatása is. A gyermek későbbi időszakából magyar szövegkörnyezetben -t tárgyrag nélküli tárgy használat nem fordult elő, de a kisfiú ezt a stratégiát alkalmazta, ha magyar szót emel be szlovák környezetbe. Apa: Čo si prosíte? ‘ Mit kértek?’ Fiú (3,11 éves): Tejecske. Prosíme tejecske. ’’Tejecskét kérünk’. Apa: Čo som hodil? ‘Mit dobtam?’ (gurítókockával játszanak) Fiú (3,10 éves): Gomba. ‘Gombát’ Apa: Čo? ‘Mit?’ Fiú: Hríbik. ‘Gombát’ Az elemzett példák alapján megállapítható, hogy a magyar tárgyesetet a vizsgált korban a gyermek már elsajátította és aktívan használta, 5. Hasonló példa helyhatározó raggal a nyelvelsajátítás későbbi szakaszából: do pohárba (az adatközlő kora 3,9 év), a do elöljárószó a magyar -ba/-be rag szlovák megfelelője.