Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
388 Vančoné Kremmer Ildikó mely során a környezet nyelvét a szülők (Deuchar - Quay 2000) is használják a gyermekkel való kommunikációban, amennyiben a társalgás nem az otthon falain belül történik. 3. Az Elwert-féle család: Két nem domináns otthoni nyelv közösségi támogatottság nélkül A szülők anyanyelve különböző, a környezet nyelve egyik szülő anyanyelvével sem azonos. Mindkét szülő csak saját anyanyelvén beszél a gyennekhez. E modell alkalmazása esetében a gyermek általában háromnyelvű lesz. A különböző nyelvekben való kompetenciáját a későbbiekben az oktatás és a környezet nagy mértékben meghatározza, sok esetben a gyermek a harmadik nyelvén lesz domináns. 4. A Saunders-féle család: Anyanyelvi szülők egyike idegen nyelvet használ A szülők anyanyelve megegyezik, s mindkettőjük anyanyelve azonos a környezet nyelvével is. A gyermekkel való kommunikációban az egyik szülő következetesen nem az anyanyelvét, hanem az általa magas szinten elsajátított idegen nyelvet használja. 5. Kevert nyelvek (kevert nyelvi input) A szülők kétnyelvüek és a közösségnek egy része is kétnyelvű. Ebben az esetben mindkét szülő keveri és váltogatja a nyelveket a gyermekkel való társalgások során és az egymás közötti kommunikációban is. Ebben a beszédmódban gyakoriak a kódváltások, kölcsönzések (Bartha 1999; Grosjean 1982; Hoffmann 1991; Karmacsi 2007; Navracsics 1999). (A kétnyelvű nevelési módszerek tipológiájára 1. még Romaine 1989: 166-168). A nyelvelsajátítás milyenségét, módját nagy mértékben befolyásolja a nyelvelsajátitás ideje. Az eddigiekben olyan modellekről volt szó, ahol a gyermek párhuzamosan sajátítja el a nyelveket. A gyerek kétnyelvűvé válhat egy későbbi időszakban is, ekkor a nyelveket egymás után, szukcesszíven sajátítja el. MacLaughlin (1978) szerint ha a gyerek hároméves koráig sajátítja el a két nyelvet, szimultán nyelvelsajátításról beszélünk, ha ezután, akkor már szukcesszív a nyelvelsajátítás. Vannak, akik az egy hónapot jelölik meg a szimultán nyelvelsajátítás határaként (Meisel 1989), illetve van olyan vélemény is, mely ezt az időt egy hétben határozza meg (De Houwer 1995). A továbbiakban a természetes kétnyelvűség kialakulásának néhány jellegzetes vonását mutatjuk be esettanulmányokon keresztül. 2. ADALÉKOK A TÁRGYESET ELSAJÁTÍTÁSÁHOZ A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK NYELVBEN Minden mentálisan egészségesen fejlődő gyermek felépíti a maga számára anyanyelvének grammatikáját. Slobin szerint a nyelvtan elsajátítása nagy mértékben a gyermek kognitív képességeitől függ. Ezek segítségével felismerheti tapasztalatának szemantikai alapkategóriáját, amelyeket a nyelv hivatott kifejezésre juttatni (Slobin 1973: 175). A beszéd tanulásakor két folyamat megy végbe: párhuzamosan halad a beszédmegértés és a beszédprodukció alakulása. Az artikulált beszéd megjelenése általában egyéves korra tehető, megkezdődik a nyelv aktív használatának elsajátítása, az anyanyelv szabályrendszereinek egyre tudatosabb birtokbavétele (Gósy 2005). Grosjean szerint akár egyetlen nyelvet sajátít el a gyermek, s egynyelvűvé válik, akár kettőt, s így kétnyelvűvé válik, a nyelvelsajátítás módja az egynyelvű és a kétnyelvű gyermeknél is azonos (Grosjean 1982: 181). Fokozatosan kialakul a gyermek artikulációs bázisa és ezzel együtt percepciós bázisa, amely elengedhetetlenül szükséges az elsajátítandó nyelv - nyelvek hangjainak kiejtéséhez és a mások által kiejtett beszédhangok felismeréséhez. Mind az egynyelvű, mind a kétnyelvű gyerekek beszédfejlődése azonos szakaszokon megy keresztül (De Houwer 1995). Az első szavakat életkori fejlődésük hasonló szakaszaiban ejtik ki (Doyle - Champagne - Segalowitz 1978), általában a könynyebben ejthető hangok jelennek meg először, a nyelvelsajátítás korai szakaszában általános jellemző a túláltalánosítás, a megnyilatkozások hossza a korral haladva növekszik stb.
