Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
340 Lanstyák István nyelvbe; így jött létre V típusú kódváltásként a szokatlanul hangzó „ Vidalova reakció” forma. A szemelvényben egy Z típusú kódváltás is előfordul, a „brušný týfus". A Z típusú kódváltás természetes módon kombinálódik mind a B, mind a V típusú kódváltással, hiszen zéró morfémák mind a bázisnyelvü, mind a vendégnyelvü paradigmasorokban találhatók. 3.2. Bázisváltás Ebben az alfejezetben a kódváltás másik alaptípusával foglalkozunk; erre a bázisnyelv egyszeri vagy többszöri megváltozása a jellemző. Itt a hangsúly nem a váltások sorozatán lesz (bázisváltogatás), hanem mindig egy-egy konkrét váltáson, illetve annak helyén. A bázisváltás eseteit ugyanis aszerint osztályozzuk, hogy az egyik nyelvről a másikra való áttérés hol, a diskurzus mely pontján következik be (Auer 1988: 204). Ennek megfelelően megkülönböztetjük a (tag)mondathatáron (megnyilatkozáshatáron) bekövetkező és a (tag)mondaton (megnyilatkozáshatáron) belül történő bázisváltást, azaz amondatközi és a mondatbeli váltást (vö. Myers-Scotton 1993: 4; Romaine 1989: 112-114; magyarul Bartha 1993: 128-129, 1999: 120)35; ezenkívül itt tarthatjuk számon az (ön)közbevágás és az azt követő, a másik nyelven történő ismétléses és javításos újrakezdés (2.10.) egyes eseteit is (vö. Kovács 2001: 103-104). A beszédesemény egésze felől nézve különbséget kell tennünk két eltérő eset közt: az egyik az, ha maga a beszélő vált át a másik nyelvre a saját megszólalásán belül36 a másik az, ha a beszélgetőtársa szólal meg a másik nyelven. Ez utóbbi általában mondathatáron következik be, ha mégsem, akkor vagy szokványos más nyelvű, s a nyelvi váltáson kívül tartalmi váltást is előidéző közbevágásról van szó vagy pedig arról a viszonylag ritka esetről amikor a másik beszélő úgy vág az előzőnek £ szavába, hogy az előző beszélő által elkezdeti mondatot fejezi be a másik nyelven. Ha az egyik beszélő mindig az egyik, í másik mindig a másik nyelven beszél, a megszólaláshatárok egybeesnek a kódváltáshatárokkal. Ilyenkor - amint a kétnyelvű kommunikáció válfajainak felsorolásakor említettük - £ bázisváltogatás sajátos típusáról beszélünk, ún kódtartó kétnyelvű kommunikációról, amelyben a diskurzusnak nincs elsődleges és másodlagos nyelve, pontosabban mindkéi beszélőnek a nyelve egyformán „elsődleges’ nyelve a diskurzusnak. Ilyenkor tehát egymási váltják a más-más nyelvű megszólalások.37 Nézzünk most meg egy párbeszédrészletet melyben több különböző típusú bázisváltás fordul elő! 14. A: Mér? B: Nemám čas (.), kedy? A: Mér nem? Čo to máš? B: Á (.), nevie, prečo to nemôže oné (.), a kúpämegcsináni, itt mindënt nálunk, minden a mi irodánkba van. A: Mér? B: Nincs időm (.), mikor? A: Mér nem? Mid van? B: Á (.), nem tudja, miért nem lehet azt izé (.), í vásárlás-t megcsináni, itt mindënt nálunk, min dën a mi irodánkba van. (Gramma) 35. Mivel a beszélt nyelvben nem mindig lehet különbséget tenni a tagmondatok és az önálló mondatok közt, tágabb érte lemben a tagmondatok közti kódváltást is mondatközi váltásnak fogjuk nevezni, akárcsak az egyértelműen önállc mondatok közti váltást. 36. A megszólalás vagy (beszéd)forduló a társalgáselemzés alapvető szerkezeti egysége. Egy beszélő megszóla lását az előző beszélő megszólalásának befejeződése és a következő beszélő megszólalásának megkezdődése határolja. 37. Ez az eset nem azonos azzal a munkám bevezető részében említett esettel, amikor a diskurzus elsődleges és másodla gos nyelve nem állapítható meg a sűrű bázisváltogatás miatt; ez utóbbi esetben ugyanis a beszélők maguk is váltana! bázisnyelvet, s így a megszólalásokon belül is történik kódváltás.
