Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani aspektusának néhány kérdése 329 nált nyelvtani kategória, a „diskurzus elsődleges nyelve” alapvetően diskurzusszinten használt pragmatikai fogalom, még akkor is, ha - amint föntebb láttuk - sok esetben formálisan is megragadható. 2.8. Bázistartó kódváltás, bázisváltás, megnyilatkozáson kívüli kódváltás Ha a kódváltás egy megnyilatkozásnál kisebb nyelvi egységet (egy vagy több szószerkezetet, szószerkezettagot, nem mondatrész értékű szót vagy kötött morfémát) érint, mégpedig úgy, hogy az érintett szekvencia egy nagyobb egység, egy megnyilatkozás részeként elemezhető, bázistartó kódváltásról beszélünk. A megnevezés arra utal, hogy az ilyen típusú kódváltás esetében a bázisnyelv a diskurzus folyamán nem változik, a másik nyelvből, a vendégnyelvből csupán vendégnyelvi betétek (szavak vagy szószerkezetek) kerülnek át a megnyilatkozásba. (A példákat 1. főleg a 3.1. alfejezetben.) Ha a kódváltás egy megnyilatkozásnyi vagy annál nagyobb nyelvi egységet (egyszerű mondatot, összetett mondat egy vagy több tagmondatát, egy egész összetett mondatot vagy több önálló mondatot, de nem mondatszót) érint, bázisváltásról van szó. (A példákat 1. főleg a 3.2. alfejezetben.) Amint a megnevezés is mutatja, a bázisváltás esetében a bázisnyelv a diskurzus folyamán - egyszer vagy többször, ideiglenesen vagy véglegesen - megváltozik. Ha a diskurzusban sorozatosan találunk bázisváltásokat, bázisváltogatással van dolgunk.14 (A példákat 1. a 3.3. alfejezetben.) Azokban az esetekben, amikor a kódváltott szekvencia mondatszó, megszólítás vagy más hasonló elem,15 s mint ilyen kívül áll a fenti értelemben vett megnyilatkozáson, megnyilatkozáson kívüli kódváltásról beszélhetünk (vö. Myers-Scotton 1993: 4; Auer 1988: 200.) Mivel az ilyen jellegű kódváltott szekvenciák szerkezetileg nem kapcsolódnak ahhoz a megnyilatkozáshoz, melynek diskurzív szempontból a részét alkotják, nem is alkalmazható rájuk a bázisnyelv, illetve a vendégnyelv kategóriája. (A példák nagy része a 3.4. alfejezetben található.) 2.9. Kétnyelvű kommunikáció A kétnyelvű kommunikáció - ahogy ez a fönti fejtegetésekből könnyen kitalálható - olyan közlésmód, melynek során a résztvevők egynél több nyelvet használnak. A kétnyelvű kommunikáció fogalma nem tévesztendő össze a kétnyelvűek kommunikációjának fogalmával, ugyanis a kétnyelvű beszélők bizonyos beszédhelyzetekben egynyelvűén kommunikálnak, azaz a kommunikáció során csupán az egyik nyelvüket használják. Más kérdés persze, hogy nyelvi szempontból a kétnyelvű beszélők egynyelvű kommunikációja is sajátos módon valósul meg nagyon sok esetben, mivel a beszélők kétnyelvű mivoltának árulkodó jeleiként különféle kontaktusjelenségek fordulnak elő benne. A 2.8. pont alatt említett bázistartó kódváltás és a bázisváltás a kétnyelvű kommunikáció két eltérő válfaját képviseli. Ezek közül a bázistartó kódváltás - pontosabban 14. A szó szoros értelmében csak a bázisnyelv egyszeri megváltozását nevezhetjük bázisváltásnak, ám a „bázisváltás” átfogó megnevezésként is használható, amely a szorosabb értelemben vett bázisváltáson kívül magában foglalja a bázisnyelv többszörös megváltozását, a bázisváltogatást is. 15. A mondatszók a Magyar grammatika szerint egyszavas mondatok, amelyek egyszersmind lexéntának is minősülnek, bár a jelentésük erősebben függ a beszédhelyzettől, mint a legtöbb lexémáé. Önálló egységei a közlésfolyamatnak, s ezért nem vesznek föl jeleket vagy ragokat. Vagy teljesen önálló tagolatlan mondaként használatosak (pl. „Jaj!”), vagy pedig szerkesztett tagmondat szintaktikailag szervetlen elemét alkotják (pl. „Jaj de szép ez az album!”). Az idézett munka négy fő fajtájukat különbözteti meg: 1. indulatszók (pl. „aj”, „hű”, „ó”), 2. interakciós mondatszók (pl. „szia”, pá”; „igen”, „ühüm”; „hess”, „zsupsz”; íme, lám); 3. módosítószók („tényleg”, „biztosan”), 4. hangutánzó mondatszók (pl. „nyihaha”, „puff’, „hapci”). (L. Keszler szerk. 2000: 292-304.)
