Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani aspektusának néhány kérdése 327 2.6. Kódváltás iCódváltásnak, illetve kódváltogatásíak a kétnyelvű kommunikáció olyan válfajait levezzük, melyekben a beszélők egyetlen diskurzuson belül két különböző nyelvet, illetve két különböző nyelvhez tartozó elemeket hasztálnak, mégpedig anélkül, hogy az eltérő nyeltekhez tartozó szekvenciák tartalmilag megfelelnének egymásnak. Az ilyen beszédmód Következtében létrejövő diskurzust „kétnyelvű diskurzusának nevezzük. (A kétnyelvű kommunikáció válfajaira 1. 2.9. A kódváltásra alább tz összes szemelvényben találunk példákat.) A meghatározáshoz kiegészítésként fontos megjegyezni, hogy két nyelvhez való tartozáson nem etimológiai eredetet kell érteni, hanem a beszélés pillanatában fönnálló állapotot, ebből kifolyólag pedig a kölcsönszavak használata nem minősül kódváltásnak, hiszen a kölcsönszavak szerves részei az átvevő nyelv rendszerének. Ezért az olyan diskurzus, amelyben csupán a másik nyelvből származó kölcsönszavak jelennek meg, nem is nevezhető kétnyelvűnek. (Nem kétnyelvű, hanem magyar nyelvű például az „Úgy ennék PÁRKi-t horcsicÁ-val vagy HRANOLKi-t KECSUP-pal!” mondat, mert a kiskapitálissal szedett elemek egytől egyig meghonosodott kölcsönszavak a magyar nyelv szlovákiai változataiban.)13 Mivel a kétnyelvűségbe az egyszerűség kedvéért bele szokták érteni a három- vagy többnyelvűséget is, itt és alább is mindaz, amit a kétnyelvűségről, két nyelv használatáról elmondunk, többékevésbé vonatkozik a kettőnél több nyelv használatára is. A fönti meghatározásból következően a kétnyelvű kommunikációnak az a módja, amelyben a más-más nyelven megfogalmazottak ekvivalenciaviszonyban állnak egymással, nem kódváltásnak, hanem fordításnak, illetve tolmácsolásnak minősül (1. 2.9.); a fordítás és a tolmácsolás az ún. nyelvközi kommunikáció eszköze, amely a kétnyelvű kommunikációnak egy sajátos válfaja. Ugyanakkor az olyan kétnyelvű kommunikáció, amelyben csupán egyes szövegrészietek kerülnek lefordításra, vagy amelyben a beszélők olykor ismétlésképpen mindkét nyelven ugyanazt a tartalmat fogalmazzák meg, természetesen kódváltásos beszédmódként értelmezhető és elemezhető (vö. a 19-21. szemelvényekkel). (A kódváltás és a fordítás ilyen jellegű összefüggésére 1. Lanstyák 2005d, 2006b.) Itt jegyzem meg, hogy a kódváltást ennél szűkebben — vagy inkább elnagyoltabban - szokták meghatározni mint két (vagy több) nyelv váltakozó használatát egyetlen diskurzuson belül (1. pl. Grosjean 1982: 145; Heller 1988: 1; Poplack 1988: 238; Myers-Scotton 1993: 1; magyarul Bartha 1999: 119). Ez a meghatározás azonban nem nagyon vonatkoztatható az egyszeri (oda-vissza történő) bázisváltásra, vagyis például arra az esetre, amikor a beszédhelyzet radikális megváltozása következtében (egy a diskurzus addigi nyelvét nem ismerő beszélő megjelenése) a diskurzus nyelve is egyszeriben megváltozik. Ezenkívül a bázistartó kódváltásra sem túlságosan találó ez a megközelítés, hiszen két „nyelv” váltakozó használatán intuitíve bázisváltogatást értünk. (Az általam alkalmazott meghatározás indoklására 1. Lanstyák-Szabómihály 1996: 164; Lanstyák 2000b: 1-2. Vö. még Štefánik-Palcútová-Lanstyák 2004: 290-291.) 2.7. Bázisnyelv, vendégnyelv Bázisnyelvnek azt a nyelvet nevezzük, amely a legalább egy megnyilatkozásnyi kétvagy többnyelvű diskurzusrészletben szerkeze13. Ez a szigorú elhatárolás természetesen elméleti jellegű: a prototipikus kódváltást van hivatva a prototipikus kölcsönzéstől megkülönböztetni. A valóságban átmeneti esetek sokaságával találkozhatunk, mivel az átadó nyelvi elemeknek az átvevő nyelvbe, annak egyes dialektusaiba és regisztereibe való beépültsége fokozati kérdés. Az egyszavas vendégnyelvi betét és a kölcsönszó közti határvonal köztudomásúlag sok esetben elmosódott. (A kölcsönzés és a kódváltás elkülönítésének kérdésére 1. Bartha 1999: 120-121.)
