Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani típusai... 305 Azután meg még (..) át akarta ölelni () mert me - gint valami romantikus jelenet volt a filmbe. At akarta ölelni a °kedvesét () de nem volt ott. (Pallagová 2004: 7-8.) 22. Mink (...) lyžovať (..) járunk (.) vaty ö (...) moziba megyünk (.) de azt nemm () nagyon oft často [sóhajt] Mink (...) síelni (..) járunk (.) vaty ö (...) moziba megyünk (.) de azt nemm () nagyon oft gyakran [sóhajt]. (Papp 2004: 17.) A főnévi igenév a 20. sz. példában a mondat alanya, a 21. sz. példában tárgya, a 22. sz. példában célhatározója. A 21. sz. példa mindkét mondatában megjelenik az ,,objať" főnévi igenév tárgyi funkcióban, a második esetben egy vendégnyelvi szerkezetes tárgyat is hoz magával („svoju milú") meghatározó tagként. A 22. sz. példában a szlovák nyelvű célhatározón kívül a mellérendelő ellentétes mondat második tagjában egy szlovák és egy német nyelvű időhatározó is megjelenik („oft”). Egy harmadik nyelvből származó elem megjelenése itt nem egyedi eset, az adatközlő, aki a magyar nyelvet gyakorlatilag egyáltalán nem használja a mindennapi életben, a nyelvi lapszust vagy hiányt eléggé rendszeresen a keresett szó német megfelelőjével tölti ki. A német ezáltal a diskurzus harmadlagos nyelve. 3.3.5. Határozószó beépülése A határozószókban a toldalék kevéssé aktívnak érződik (vö. a ragszilárdulásnak a nyelvtörténetből jól ismert jelenségével), a beszélők ezeket valószínűleg nem mindig vetik alá spontán alaktani elemzésnek, ami elősegíti, hogy bázisnyelvi morfémák nélkül integrálódjanak a megnyilatkozásba. 23. Én (.) nagyon () jól és () rvchle futok [...] Én (.) nagyon () jól és () gyorsan futok [...] (Papp 2004: 23.) 24. [...] azóta nem beszél normálne +/. [...] azóta nem beszél normálisan +/. (Hushegyi 2004: 3.) 25. Proste hogy még van bőr a képin kimönni oda és még a gverököknek proste énekűni Tichú noc [...] Ecen hogy még van bőr a képin kimönni oda és még a gyerököknek ecen énekűni a Csendes éjt [...] (Csiba 2004: 16.) A példáinkban található határozószók ilyen típusú beépítésének aligha van alternatívája; a magyardomináns beszélők határozószókat nem szoktak kódváltani; ha ezt mégis megtennék, akkor valószínűleg ugyanígy járnának el (aligha jutna valakinek is eszébe *„rýchly-n”, * „normálny-n”, * „prostý-n” vagy * „rýchly-ul”, * „normálny-ul”, *„prostý- ul” alakokat produkálni). A 25. példában található proste már nem is határozószó, hanem sokkal inkább módosítószó, amelyet a beszélő ún. töltelékszóként használ25 (nemcsak a szemelvényben, hanem egyáltalán az interjúban); ezért tüntettem föl magyar 25. A „töltelékszó” és hiperonimája, a „beszédtöltelék” a nyelvművelő irodalomban többnyire rosszallóan használt terminusok; jómagam természetesen minden pejoratív mellékzönge nélkül alkalmazom őket. Abeszédtöltelék olyan többé-kevésbé deszemantizálódott szó, szókapcsolat, megnyilatkozás, amely mindenekelőtt a kötetlen, spontán beszélt nyelvben fordul elő, s fő funkciója az időnyerés. A töltelékszó nem más, mint egyetlen szabad morfémából álló beszédtöltelék, pl. „úgyhogy”, „hát”, „izé”; „ilyen”, „akkor”, „itten”; „szóval”, „például”, „tulajdonképpen”; „természetesen”, „mit tudom én”. A beszédtöltelékeknek fatikus funkciójuk is lehet, azaz a beszélővel való kapcsolattartást szolgálhatják, pl. „tetszik tudni”, „kérem szépen”, „ugye”, „igaz-e” stb. A beszédtöltelékek egy része a diskurzuselemzésben ún. diskurzusjelölőnek minősül.
