Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
A fordítottság jelei szlovákiai magyar szövegekben 275 amelyek szakmailag nem felkészült, a forrásnyelv és a célnyelv közötti eltéréseket és az adott típusú szövegre jellemző célnyelvi normát nem kellően ismerő személyektől származnak. Az alább idézendő példák megformálási, kompetencia- és interferenciahibákat tartalmazó szövegekből származnak (1. Heltai 2004- 2005: 48-50), ezek - amint említettem - elsősorban abból adódnak, hogy a fordítónak egyrészt nincs megfelelő célnyelvi szövegkompetenciája, másrészt pedig a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg elemeinek az „egymáshoz rendelését” a lehető legalacsonyabb szinten, a lexémák, esetenként a morfémák szintjén végzi el, ebből adódóan az eredeti és a fordított célnyelv'i szöveg közötti különbség már szószerkezeti és mondatszinten megjelenik. Ezzel kapcsolatban még egy distinkcióra ki cell térnünk: a Heltai Pál által is megkülönböz:etett szabály és norma viszonyára. Heltai Pál 12004-2005: 415-M16) is leszögezi, a nyelvi szabály és a norma nem határolhatok el egymástól mereven, a szabály a norma szélsőséges eseteként is felfogható: ez olyankor következik be, amikor a választási lehetőség maximális nértékben leszűkül, azaz „az adott szabály egyedüli mintaként érvényes az egész nyelvközösség számára egy adott időszakban” (Tolcsvai 1998: 38 alapján idézi Heltai 2004-2005: 416). \mint látni fogjuk, a mi példáinkban is találkozunk majd olyan esettel, amikor nehéz eldönteti, hogy szabály- vagy normaszegés történt-e, ezért erre nem is vállalkozom. 3. AZ ÚN. MONDATRÖVIDÍTŐ SZERKEZETEK KÉRDÉSE \ vizsgált szövegekben természetesen disztribúciós eltérések is megfigyelhetők, sőt egy-egy elenség szövegbeli gyakorisága nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egy szöveget fordíásnak minősítsünk. Példaként említhetjük a önévi igenevet tartalmazó ún. mondatrövidítő i. szerkezeteket, ezen belül is a főnévi alaptagúakat, amelyek az indoeurópai nyelvekben gyakoriak, de a magyarban sem kivételesek, főképp a célja, feladata, dolga, ideje, kötelessége, szándéka stb. főnevek esetében. A Nyelvművelő kézikönyv (NyKk. I 1980: 688) szerint „gyakran nem elég szemléletes az alanyi mellékmondatnak főnévi igenévvel való helyettesitése”, ezért a mellékmondatos megoldást támogatja, pl. a célunk a nyelvi műveltséget növelni helyett ezt: célunk az, hogy növeljük a nyelvi műveltséget vagy: célunk a nyelvi műveltség növelése. A kézikönyv szerint e szerkezetek fő sajátossága a személytelenség és az alany határozatlansága. „Ez olykor szándékos is lehet, de sokszor értelmi zavart, bizonytalanságot okoz” (NyKk I. 1980: 688). Klaudy Kinga (1999b: 199-202) ugyan olyan példákat nem említ, ahol a főnévi igenév a felsorolt főnevekhez kapcsolódna, a főnévi igeneves szerkezeteknek a mondat szintjére történő felemelését azonban kötelező vagy legalábbis tipikus átváltási műveletnek tartja. Sem a Nyelvművelő kézikönyv, sem pedig Klaudy Kinga nem foglalkozik a kétfajta szerkesztésmód gyakorisági eltéréseivel, a Magyar Nemzeti Szövegtár adatai szerint azonban a főnévi igeneves szerkezetek ritkábbak, mint a mellékmondatos vagy az -ás/-és képzős szót tartalmazó változatok. Erre csak egy példa: az indoeurópai nyelvekben (így a szlovákban is) az említett főneveket rendszerint közvetlenül követi a főnévi igenév (lásd pl. a magyar szándékunk megoldani ezt a helyzetet szerkezetet), ezért a Magyar Nemzeti Szövegtárban megnéztem a célja + főnévi igenév szerkezet5 gyakoriságát. Az adatok szerint ez a szerkezet a magyarországi szövegekben aránylag ritka, 0,92 db/millió szó, nagyságrendileg több az olyan szerkezet, ahol a célja szót valamilyen névszói jellegű szó követi, ideértve a célja az, hogy alárendelő mondatos megoldásokat is. A többségi nyelv hatását mutatja azonban, hogy a i. Olyan szerkezetek adatait vettem figyelembe, amelyekben a célja szóalakot közvetlenül követte a főnévi igenév.
