Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
246 Szabómihály Gizella -Lanstyák István -Vančóné Kremmer Ildikó — Simon Szabolcs egy kiválasztott lexémát, illetve annak származékait elemezték, nagyobb teret csak a formai kérdések (pl. a hiperkorrekció) taglalása kapott. A tárgyalt kérdés megközelítése e cikkekben alapjában véve azonos azzal, ami már a fenti Jakab-idézetben is megfogalmazódott. A szerzők bírálják az idegen szavak használatát, mégpedig a kővetkező esetekben: (a) ha az idegen szónak van „jó magyar” megfelelője, ilyenkor az idegen szó fölöslegesnek minősíttetik (pl. landol9), különösen akkor, ha Magyarországon ritkán használatos (kihaló, szaknyelvi stb.), pl. exkurzió ’tanulmányi kirándulás’, rekreáció ’üdülés’; (b) ha az idegen szó „szlovákos jelentésben” él, vagyis a szlovákiai magyarban a szó szlovák hatásra új jelentésre tett szert (jelentéskölcsönzés), pl. brigád ’társadalmi munka, szerződéses munkaviszony, idénymunka’, promóció ’diplomaosztó’; (c) az idegen szó „szlovákos formában” használatos (vagyis hangalakkölcsönzés10 11 történt), pl. agronóm ’agronómus’, garnizs ’karnis’; (d) a beszélők az idegen szót analógiásán egy magyarosabbnak érzett formában használják, téves viszszalatinosítással, pl. evidenció ’evidencia’, antikvariátus ’antikvárium’ (vö: szí. evidencia, antikvariát). 2.1. A szlovákiai magyarok idegenszó-használata és a magyarországitól való eltérései jóval sokrétűbbek, mint ahogyan azt a nyelvművelő szakirodalom alapján gondolhatnánk, a kétnyelvüek idegenszó-használatát nem lehet csupán a fölösleges idegen elemek szaporításaként (1. a Jakab-idézetet) értékelni. Közismert ugyanis, hogy a kontaktushelyzet kedvez a nemzetközi szavak átvételének. Ezek okai mi esetünkben a következők lehetnek: az idegen szavak (a) a szlovákban gyakoribbak, (b) nemzetközi voltuk miatt a beszélők könnyebben vélik úgy, hogy ezek első nyelvüknek is elemei; (c) általában meglévő presztízsük, a műveltebb beszélőkre jellemző voltuk miatt nem bélyegződnek meg olyan mértékben, mint a „valódi” szlovakizmusok. A szlovákiai magyar nyelvváltozatokban előforduló idegen szavak használatának szabályszerűségei eltérnek mind a szlovákéitól, mind a magyarországi magyaréitól. A szlovák nyelvhasználattal való összevetésből például kitűnik, hogy az általunk vizsgált szavak döntő többsége a szlovákban a standard nyelvváltozatba tartozik, a szlovákiai magyarban azonban megoszlanak a standard, a köznyelvi és a szubstandard réteg között11. Például a szlovákban egyaránt standard a kolaudácia ’használatbavételi engedély kiadása, illetve az azt megelőző ellenőrzés’, a faktúra ’(áru)számla’ és a bufet ’büfé’. A szlovákiai magyarban viszont a kollaudáció standard (ezt jelzi, hogy a központi sajtó is használja), a faktúra köznyelvi (a központi sajtó nem használja ugyan, de a műveltebbek nyelvhasználatában általános), a bufet pedig szubstandard (főként a kevésbé iskolázott rétegek használják). (A további példákat 1. Lanstyák 1998: 38-39.) A magyarországi magyar nyelvhasználattal való összevetéskor a kisebbségi nyelvváltozatokat kutató nyelvészek tipikus problémájával találjuk szemben magunkat: a szlovákiai magyar nyelvhasználatot nem a magyarországi élő nyelvvel, hanem a normatív kézikönyvek (pl. esetünkben az idegen szavak szótára, értelmező szótár) értékítéleteivel vagyunk kénytelenek összevetni, empirikus anyagként legfeljebb a magyarországi sajtóból, esetleg véletlenszerű magyarországi megfigyelésekből szerzett adatok szolgálhatnak. A „Magyarországon ez nem 9. A landol ’repülőgép leszáll’ szó a szlovákban nem ismert. Jakab István mint idegenszerűséggel (1987 : 109-111) foglalkozott vele. 10. A hangalakkölcsönzés fogalmára 1. Lanstyák 1998: 32, 39-42. 11. A szlovákiai magyar nyelvváltozatokban négy fő változatot különböztetünk meg: a regionális kötöttségű nyelvjárásokat, a regionálisan nem kötött standardot, a földrajzilag kevéssé tagolt, társadalmilag viszont tagoltabb köznyelvet és szubstandardot (bővebben 1. Lanstyák-Szabómihály 1994/1998; Lanstyák 1998: 21-25).
