Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
22 Szabómihály Gizella Romániában is alkalmazott műszaki megoldást javasolták, ahol is a hallgató nyelvet választhat. c) A többségi nyelvű elektronikus és nyomtatott sajtóban, valamint a tantervekben támogatni kell a szlovákiai kulturális örökség részét képező kisebbségi nyelvekkel és kultúrákkal szembeni toleranciát.20 A szakértői bizottság jelentésében, de az ajánlásokban is megfogalmazódik az, hogy a jelenlegi belső törvényi szabályozás nincs összhangban a Chartában vállalt rendelkezésekkel, ezért további jogszabályi módosításokra van szükség ezen a téren: a) a nőknek minden esetben garantálni kell, hogy családnevüket az adott kisebbségi nyelv szabályai szerint használják; b) meg kell szüntetni azokat a korlátozásokat, amelyek a kisebbségi nyelveknek a peres eljárásokban való használatát korlátozzák. A két legfontosabb ajánlás az államnyelvtörvényhez, illetve az ún. 20%-os klauzulához kapcsolódik. A charta aláírásakor Szlovákia olyan értelmű nyilatkozatot tett, amely szerint a „regionális vagy kisebbségi nyelv használatának területe” fogalom azokra a településekre vonatkozik, ahol egy adott kisebbség részaránya eléri a 20%-ot. A szakértői bizottság ezzel kapcsolatban megállapította (1. a 40 47. pontokat), ez valójában azt jelenti, hogy a 20%-os határ alatt a charta által biztosított védelem az adott nyelvre nem vonatkozik, vagyis ezáltal a kevés beszélővel rendelkező nyelvekre (pl. horvátok, lengyelek, bolgárok) egyáltalán nem lenne vonatkoztatható a charta. A szakértői bizottság ugyan tudomásul vette a szlovák kormánynak azt az érvelését, hogy a 20%-os kisebbségi részarány csak a hivatalos kapcsolattartásban releváns, de azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a szlovák kormány jelölje ki azokat a területeket, ahol egy adott kisebbség részaránya nem éri el ugyan a 20%-ot, de az adott lakosság hagyományosan elegendő számban van jelen, és ezekben az esetekben is alkalmazza a hivatalos kapcsolatokra vonatkozó 10. cikket. A szlovák kormány reakciója nyomán a végleges ajánlások szövege módosult ugyan, de a szlovák részről kifogásolt pontok benne maradtak. Tehát a miniszteri bizottság a szakértői bizottság felvetéseinek a figyelembe vételét javasolja a szlovák szerveknek; ezen belül Szlovákia a charta ratifikációjakor vállalt kötelezettségek figyelembe vételével „tökéletesítse” és egészítse ki a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó jogszabályi kereteket. Ezen belül Szlovákia értékelje át azt a feltételt, miszerint a közigazgatás területén a nyelvhasználati jogok érvényesítéséhez 20%-nyi kisebbségi lakosság szükséges; továbbá értékelje át az államnyelvtörvényből következő nyelvhasználati korlátozásokat. Az első és a második monitorozási ciklus között (azaz 2007-2008-ben a szlovák kormány valójában semmit sem tett az ajánlások teljesítése érdekében, valójában ugyanazokat az érveket látjuk viszont, mint az első, 2003- ban beadott időszaki jelentésben, ezért mind a szakértői jelentésben, mind pedig a miniszteri bizottság ajánlásaiban (2009) szinte ugyanazok a megfogalmazások szerepelnek, mint az első monitorozási ciklus lezárását követő ajánlásokban. 3.4. A kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása A kisebbségi nyelvek helyzetét a Velencei Bizottság már említett értékelése (2010) is érintette, és lényegében hasonló megfogalmazásokkal találkozunk ebben is (pl. a kisebbségi 20. A szakértői jelentés több helyütt is megállapítja, hogy például az oktatásban alig esik szó arról, hogy Szlovákiában kisebbségek is élnek, és hogy e kisebbségek tagjai jelentős mértékben hozzájárultak az ország kulturális örökségét képező tárgyi és szellemi termékek létrejöttéhez. A Charta 7. cikk g) pontjával kapcsolatban a bizottság megállapította, Szlovákia egyelőre semmilyen lépéseket sem tette annak érdekében, hogy a kisebbségi nyelvet(ket) nem beszélő többségiek elsajátíthassák a kisebbségi nyelveket.
