Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
226 Presinszky Károly A nyelvatlasz nagyhindi adatainak részletes áttekintése, az illabiális tendencia több fonetikai helyzetre lebontott vizsgálata árnyaltabbá tette az eddigi megállapításokat. Az illabiális fonémák legtöbbször hangsúlyos helyzetben jelentkeztek a labiális fonémák helyett. A legtöbb példát az illabiális é'-zésre találhattuk. Gyakoriság tekintetében ezután következett az é-zés, /-zés, majd /-zés. Több esetben más labiális fonéma helyett is jelentkeztek az említett illabiálisok. E tekintetben legtöbb adatot a köznyelvi ü, ü helyén megjelenő é-zésnél találhattunk. Az illabiális alakok többsége nem kizárólagos változatként élt, hanem a labiális változatok mellett, leggyakrabban archaizmusként, ritkábban pedig egyenrangú változatként. A fonémavariánsokat tartalmazó átmeneti változatok legtöbbször az illabiális és labiális alakváltozatok között ritkán használt változatokként jelentek meg. Az illabiális tendencia nagymértékű változása figyelhető meg a nyelvatlasz gyűjtése óta. Nyelvjárásgyűjtő munkám során az atlaszadatokhoz viszonyítva csak elvétve találkoztam az illabiális tendenciával. Legtöbb adatot a hangsúlyos illabiális é'-zés példáiban találtam. A labiális fonémák használata több esetben a köznyelv szerint történt, és a köznyelvi illabiális fonémákkal szembeni labiális tendencia is jellemző volt a nyelvatlasz nagyhindi adataiban. A labialitás az újabb gyűjtések alkalmával erőteljesebben jelentkezett. (A vizsgált példákban leginkább a hangsúlyos labiális ö, d-zés). Zelliger Erzsébet az MNyA. és az NyvA. 22 térképlapjának adatait vetette össze. A három vizsgált kutatópont (Nyitragerencsér, Barslédec, Nagyhind) adatai alapján megállapítja, hogy legtöbb változás a nagyhindi nyelvjárásban tapasztalható. Kifejti, hogy a nyelvjárás nem a standard és nem is a regionális változat jelenségei felé fejlődik. Az újabb változások labiális irányú elmozdulásokról szólnak. Ennek okait a szórványhelyzettel magyarázza, az anyanyelvváltozat beszűkült lehetőségeivel, és azzal, hogy a beszélők az anyanyelvjárás csekély presztízse folytán szeretnék nyelvjárásukat felcserélni egy választékosabb vagy annak vélt változattal (vö. Zelliger 2007: 219-228). A nagyhindi fonémaállomány és -gyakoriság változásait vizsgálva továbbra is egyetérthetünk a korábbi szakirodalom véleményével, hogy többtényezős, külső és belső hatásokat egy irányba terelő avagy ütköztető folyamatok eredményeiről lehet szó, amelyben a szlovák hatás, a környező nyelvjárások hatása és a központi (köznyelvi) norma erősödő befolyása is szerepet játszik korról korra változó mértékben. HIVATKOZÁSOK Abaffy Erzsébet 2003. Hangtörténet. Kiss Jenő - Pusztai Ferenc (szerk.) Magyar nyelvtörténet. Budapest: Osiris Kiadó. 301-348. Bárczi Géza 1967. Hangtörténet. Benkő Loránd (szerk.) A magyar nyelv története. Budapest: Tankönyvkiadó. 95-180. Benkő Loránd 1961. Új módszerbeli lehetőségek a magyar nyelvjárástörténeti vizsgálatokban. Magyar Nyelv 57, 40L413. Deme László - Imre Samu (szerk.) 1975. A magyar nyelvjárások atlaszának elméleti-módszertani kérdései. Budapest: Akadémiai Kiadó. Fényes Elek 1851. Magyarország geographiai szótára. I-IV. Pest: Nyomtatott Kozma Vazulnál. Fodor Katalin 2001. A nyelvjárási hangtani jelenségek. Kiss Jenő (szerk.) Magyar dialektológia. Budapest: Osiris Kiadó. 325-350. Imre Samu 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest: Akadémiai Kiadó. Imre Samu - Kálmán Béla 1953. A szlovákiai nyelvatlaszgyüjtő út néhány nyelvészeti tanulsága. Magyar Nyelv 49, 514-523. Kálmán Béla 1947. A Nyitra-Zsitva vidéke. Bárczi Géza (szerk.) Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. Buda - pest: Magyar Nyelvatlasz-Bizottság. 1-20. KSSJ 2003. Krátky slovník slovenského jazyka (Szlovák értelmező kéziszótár) J. Kačala - M. Pisárčiková - M. Považaj. Bratislava: Veda. Lanstyák István 2003. Végbement vagy elmaradt nyelvcserék nyelvi emlékei a magyarszlovák nyelvhatáron. Kozma István —
