Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nyelvjárások

PRESINSZKY KÁROLY

MAGANHANGZOHIANY ES KONTAKTUSHATÁS A NAGYHINDI

NYELVJÁRÁSBAN

1. BEVEZETÉS

Fontos dialektológiai és kontaktológiai kérdés, hogy a magyar nyelvjárások hangrendszerei közötti eltérések visszavezethetők-e kontaktushatásokra. E kérdés szerteágazó jellegének szemléltetéséhez jelen tanulmány egy peremnyelvjárás magánhangzórendszerének vizsgálatával kíván hozzájárulni. A tanulmányban egy olyan helyi nyelvjárás hangrendszerének fejlődésével foglalkozunk, melynek fonetikai sajátosságait a magyar dialektológia neves szakemberei szlovák kontaktushatással (is) magyaráztak.

A magyar nyelvjárások hangrendszerei között külön típust képvisel az a nyelvjárás, melynek fonémarendszeréből hiányoznak a labiális ö, ö, ü, ű fonémák. Erre a hangrendszertípusra Kupuszina és Nagyhind helyi nyelvjárása említhető példaként, bár a szakirodalom megjegyzi, hogy Nagyhinden ez a fonémahiány mára már teljesen visszaszorult jelenséggé vált (Fodor 2001: 330). A továbbiakban mindenekelőtt tekintsük át röviden a nyelvjárási hangrendszertípusok között sajátos helyet képviselő Nagyhind nyelvjárásának szakirodalmát!

2. A NAGYHINDI FONÉMAHIÁNY

Nagyhind nyelvjárása elsősorban A magyar nyelvjárások atlaszának kutatómunkálatai óta vált ismertté a szakirodalomban. Kálmán Béla a Mutatvány a Magyar Nyelvatlasz próbagyűjtéseiből című sorozatban 20 térképlapon 25 adatot közölt Nagyhindről (Kálmán 1947). A

feltüntetett példákból (bikkëny ’bükköny’, csesz ’csősz’, këcsëge ’köcsög’, vëdër ’vödör’, ërëgmàmà ’öregmama, nagyanya’) azt a következtetést lehet levonni, hogy a nyelvjárás hangrendszeréből hiányoznak a palatális labiális magánhangzók (az ö, ő, ü, ü), melyek helyett azok illabiális párját (ë, é, i, í) találjuk. Kálmán Béla nagy érdeme, hogy felfigyelt erre a jelenségre. Ugyanakkor neki „köszönhetjük”, hogy a további kutatások éppen e fonetikai jelenség „hiányként” való értelmezését tartják szem előtt, és kevésbé kutatják a megfigyelt illabialitás rendszerösszefüggéseit. Az is megfigyelhető, hogy Kálmán Béla többi északi kutatópontján is illabiálisán realizálódik a këcsëge ’köcsög’ és a vëdër ’vödör’. Az illabialitás tehát nemcsak a nagyhindi adatokat jellemezte. Fölvetődik a jelenség eredetének kérdése is, ugyanis mindkét példaszó első szótagja őrizhet eredeti illabialitást.

A labiális magánhangzók efféle „hiányát” a szakirodalom által közölt korábbi adatokban nem találjuk meg, bár Thurzó Ferenc és Szűcs István Nyitra-vidéki palóc nyelvjárási gyűjtéseikben tüntetnek tol példákat az említett illabiális hanghelyettesítésre, pl. perőnyi ’porolni’, tenkő ’tönköly’, gëriny ’görény’, tëpërtô ’töpörtyű’, ësszi ’össze’, gébre ’bögre’ (Thurzó 1899: 449), vagy pl. csicsëk ’csücsök’, hives ’hűvös’, ípilet ’épület’, këtény ’kötény’, mëgcsëkkent ’megcsökkent’, sëtét ’sötét’ (Szűcs 1904: 384-385). Az említett példák az egész vidékre (nem csak Nagyhindre) vonatkoznak, és a labiális hangok hiánya sem teljes körű ben