Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
188 Sándor Anna A többi szlovákiai magyar tanszékkel kapcsolatban nincs tudomásunk arról, hogy átfogó dialektológiai kutatásokat végeznének, de nyelvjárási témájú szakdolgozatok születnek a komáromi Selye János Egyetemen is (Vörös 2007: 25), a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemről pedig az egyik, dialektológiából az ELTE-n doktorált oktató munkáit említhetjük (Csíkány 2007). Pozsonyban az utóbbi néhány évben megcsappant a nyelvjárási témájú szakdolgozatok száma, de nyelvjárási szövegfelvételek készülnek, melyek a Gramma Nyelvi Iroda beszélt nyelvi adatbázisának is jelentős részét alkotják (vö. Lanstyák 2007: 309). Természetesen az említett szakmai műhelyek eredményeit is számon tartjuk, de jövőbeni terveinket elsősorban a nyitrai magyar intézetre építjük. Megvizsgálva a szlovákiai magyar regionális beszélők és a nyelvjárások nyelvökológiai sajátságait, valamint a dialektológia helyzetét, föltehetjük a kérdést: milyen feladatokat kell elvégeznünk az elkövetkező esztendőkben? Fő feladatainknak a következő időszakban az alábbiakat tartjuk: Állandó feladat a nyelvjárási adatok folyamatos gyűjtése, beleértve az ÚMNYA. kutatópontjain még elvégzendő gyűjtéseket is; A már eddig gyűjtött nyelvjárási szövegfölvételek digitalizálása és lejegyzése, az egyéb adatok rendszerezése és digitalizálása; Egy szlovákiai magyar nyelvjárási olvasókönyv és CD-melléklet elkészítése; A szlovákiai magyar nyelvjárások régi írott forrásainak sorozatban történő megjelentetése; A dialektológia népszerűsítése a pedagógus-továbbképzéseken, tömegtájékoztató eszközökben és a tanszék honlapján; Nyelvföldrajzi módszerrel készült regionális tájatlaszok megjelentetése és az egyes nyelvjárási régiók belső tagolódásának megállapítása; Lexikográfiai jellegű kiadványok (regionális tájszótárak, helyi nyelvjárások szójegyzékei) kiadása; Nyelvjárásaink szinkrón és diakrón változásvizsgálata; A magyar-szlovák nyelvi kapcsolatok kölcsönhatása és vizsgálata a szlovákiai magyar nyelvjárásokban; A nyelvjárások jövőjét nagymértékben befolyásoló nyelvi attitűdök feltárása; A hatékonyabb anyanyelvoktatás célját szem előtt tartva a dialektológiai ismereteknek az anyanyelvi órákon való alkalmazása; A nyelvjárási adatok tárolásában, feldolgozásában és dokumentálásában a számítógép által nyújtott új lehetőségek kiaknázása. A tizenkét pontba foglalt feladat közül két oknál fogva még mindig a legsürgetőbb az első, a nyelvjárási adatok gyűjtése. Az egyik ok, hogy az 551 magyarok által is lakott település közül 260 körüli azoknak a száma, melyek nyelvjárásával kapcsolatban különböző korú és minőségű adataink vannak, vagyis a községek több mint fele nyelvjárási szempontból még szinte teljesen ismeretlen. A másik ok, hogy az erőteljes asszimiláció következtében egyre fogy a magyarul beszélők száma, s ezáltal egyre kevesebb a megbízható nyelvjárási kompetenciával rendelkező adatközlő is. Ezenkívül a nyelvjárásgyűjtés jót tehet a nyelvjárások megtépázott presztízsének is, hiszen ami iránt a tudomány is érdeklődik, az nem lehet értéktelen. HIVATKOZÁSOK Balogh Lajos 1978. Nyelvjáráskutatás és szociolingvisztika. Magyar Nyelv 74, 44-55. Bárczi Géza 1961. Nyelvjárás és irodalmi stílus. Stilisztikai tanulmányok. Budapest: Gondolat Kiadó. 65-115. Bauko János 2001. A marcelházi halászat szakszókincse. Komárom: KT Kiadó. Benkő Loránd 1998. Megnyitó beszéd. Szabó Géza - Molnár Zoltán (szerk.) Dialektológiai Szimpozion III. Szombathely: A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai II. 18-23. Bokor József 1984. A nyelvjárási tudat és a nyelvi viselkedés kérdéséhez. Magyar Nyelv 79, 339-344.
