Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
146 Misad Katalin hiszen a változások iránya sokszor egybeesik (lásd az intézménynevek egyes típusainak írásmódját); ilyenkor a háttérben legtöbbször ott találjuk a megkülönböztetés, az egyedítés, a kiemelés igényét. Mindezek ellenére elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a helyesírás egyén és közösség viszonyának tekintetében szétfejlődjön. Az egyes nyelvközösségek a történelem folyamán általában eljutottak oda, hogy valamilyen módon tudatosítsák saját normarendszerüket. E tudatosításnak az alapformája a rögzítés, a kodifikáció. A kodifikáció egy nyelv valamely nyelvváltozatának nyelvtani szabályokban, értelmező szótárakban, helyesírásokban történő rögzítése. A helyesírás tehát zárt minta egy szociokulturális alapú normarendszeren belül, technika, ugyanakkor több is annál: egy közösség nyelvi hagyománymondásának része (vö. Tolcsvai Nagy 1996: 21). S ha az újságírótól elvárjuk, ismerje és alkalmazza a standard magyar helyesírást, a helyesírási szabályzattal szemben is lehetnek elvárásaink. Mégpedig: a következő kiadásban törekedjen a szabályok pontos, félremagyarázhatatlan megfogalmazására és csökkentse az egyes szabálypontokban tapasztalható bizonytalanságokat (az általában, stb. jellegű megfogalmazások használatát), hogy a szabályozások belső összefüggései jól érzékelhetővé, egyértelművé váljanak mindannyiunk számára. HIVATKOZÁSOK Akh. 1984. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Akh. 1994. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik (példaanyagában átdolgozott) kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Akh. 2000. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. Tizenkettedik (példaanyagában bővített) lenyomat. Buda - pest: Akadémiai Kiadó. Balázs Géza 2001. Magyar nyelvhelyességi lexikon. Budapest: Corvina Kiadó. Bozsik Gabriella é.n. Intézménynévadás az ezredfordulón. A. Jászó Anna - Költői Adám (szerk.) Éltető anyanyelvűnk. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 86-89. Deme László - Fábián Pál (szerk.) 1988. Helyesírási kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. EKSz.2 2003. Pusztai Ferenc és mtsai (szerk.) Magyar értelmező kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. (Második, átdolgozott kiadás) Fábián Pál - Földi Ervin - Hőnyi Ede 1998. A földrajzi nevek helyesírása. Budapest: Akadémiai Kiadó. Hajdú Mihály 1994. Magyar tulajdonnevek. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Kiss Jenő 1994. Magyar anyanyelvűek - magyar nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila 2004. Helyesírás. Budapest, Osiris Kiadó. Misad Katalin 2005. Nagybetűsítés a szlovákiai magyar írásgyakorlatban. Lanstyák István - Menyhárt József (szerk.) Tanulmányok a kétnyelvűségről III. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. 84-95. Misad Katalin 2007. Standardtól eltérő helyesírási formák a szlovákiai magyar sajtóban. Domonkosi A. - Lanstyák I. - Posgay I. (szerk.) Műhelytanulmányok a nyelvművelésről. Segédkönyvek a nyelvtudomány tanulmányozásához 71. Dunaszerdahely- Budapest: Gramma Nyelvi Iroda - Tinta Kiadó. 246-257. Misad Katalin 2008. A tulajdonnevek írásának sajátos esetei a szlovákiai magyar sajtóban. Bozsik G. (szerk.) Két évtized a helyesírásért. Eger: EKF Líceum Kiadó. 104-117. Nádasdy Adám 2003. A helyesírási ló. ízlések és szabályok. írások nyelvről, nyelvészetről. 1990-2002. Budapest: Magvető Kiadó. 95-112. PSP 2000. Pravidlá slovenského pravopisu. Tretie, upravené a doplnené vydanie. Bratislava: Veda. J. Soltész Katalin 1979. A tulajdonnév funkciója és jelentése. Budapest: Akadémiai Kiadó. Tolcsvai Nagy Gábor 1996. A helyesírás a nyelvi normák rendszerében. Bozsik Gabriella- V. Raisz Rózsa - Zimányi Árpád, (szerk.) Helyesírási kultúránk fejlesztéséért. Eger: EK TF. 17-22.
