Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
Standardtól eltérő helyesírási formák... 139 változatlanul” (Nádasdy 2003: 103). Elképzelhető, hogy az ilyen radikális változtatás bizonyos idő elteltével megkönnyítené a földrajzi megnevezések helyesírását, de azok körében, akik ismerik és alkalmazni tudják a jelenlegi szabályokat, mindenképpen még nagyobb zűrzavart keltene. Gondoljunk csak az új német helyesírási szabályozás bevezetése körüli vitákra s az ezt követő - éppen a sajtó, a kiadók és a szerkesztők által kezdeményezett - tiltakozásokra! Fábián Pál, a Magyar Tudományos Akadé - mia Helyesírási Bizottságának fő munkatársa egyébként a következőképpen válaszol a földrajzi nevek írásmódjának bonyolultságát bíráló megjegyzésekre: „A földrajzi nevek rendkívül változatos nyelvi szerkezete már az előző (1954-es) szabályozáskor is sok gondot okozott, de végül is kialakultak az alapszabályok, amelyekre a későbbi tüzetes szabályozást építeni lehetett. Bár ezt a földrajzinév-írási rendszert több kritika érte, nem sikerült nála jobbat kidolgozni, ezért all. kiadás is megtartotta az immár hagyományosnak tekinthető írásmódokat” (Fábián 1999: 256). A szlovákiai magyar sajtótermékekben fellelhető földrajzi nevek írásában elkövetett pontatlanságokat az áttekinthetőség kedvéért A magyar helyesírás szabályai (11. kiadás, 12. lenyomat, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000) c. szabálygyűjtemény felosztása alapján csoportosítottuk. A legtöbb, a standardtól eltérő mó - don írt tulajdonnév a kötőjellel összekapcsolt elemekből álló földrajzi nevek körébe tartozik, továbbá problematikusnak bizonyult az -i képzős származékszavak írásmódja szinte minden csoportban. 2.3.1. Kötőjellel összekapcsolt elemekből álló földrajzi nevek A kötőjel mindig az elemek egymáshoz tartozását jelöli, tehát két vagy több szó együttesen fejezi ki a földrajzi nevet; a nagykötőjel pedig a távolságot, a valamitől valameddig tartó viszonyt érzékelteti. A standard helyesírási formától való eltérés nagy része abból adódott, hogy elmaradt a kötőjel, vagy a kezdőbetűk írásképe nem volt az Akh. szabályaihoz igazítva. A felgyüjtött példaanyagban az ilyen földrajzi alakulatok írásmódja ekképp alakul: SAJTÓBAN Ión tenger Sitina alagút San Bernardino hegység Óriáshegység Szlovák érchegység dunaparti település kárpát-medencei Gömör-tornai Karszt Dél-Kelet Ázsia Szaúd Arábia Közel Kelet Alsó Csallóköz Kelet Szlovákia Kis Duna STANDARD FORMA Jón-tenger Sitina-alagút San Bernardino-hegység Óriás-hegység Szlovák-érchegység Duna-parti település Kárpát-medencei Gömör-Tornai-karszt Délkelet-Azsia Szaúd-Arábia Közel-Kelet Alsó-Csallóköz Kelet-Szlovákia Kis-Duna A sajtónyelvi példaanyagban található „kárpátmedencei” írásmóddal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a korábbi helyesírási szótárban még így, kisbetűsen szerepelt az -i képzős származékszó. Talán ez lehet az egyik oka annak, amiért az írott nyelvben még ma is gyakori a standardtól eltérő forma (Deme -Fábián 1988: 318).
