Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői

Nyelviváltozó-típusok a magyar nyelv szlovákiai változataiban

119

nyelvi hatás nélkül is elképzelhető lenne. E jellegzetességük a laikus beszélők előtt még mindig elkendőzheti „idegenszerü” voltukat, megkönnyítve ezzel terjedésüket. Az e csoportba sorolt változókat - Haugen (1949: 283; 1972: 91—2) analóg-fogalmát kiterjesztve — AK (analóg kontaktus-) változó-mik nevezzük.

6.4. A negyedik csoportba sorolt változók kontaktusváltozatai magyarországi párhuzammal egyáltalán nem rendelkező szlovákiai magyar fejlemények. Ezek csak kontaktushelyzetben alkotnak standard megfelelőjükkel nyelvi változót, akárcsak a 6.3. pontba sorolt jelenségek; ezért utalunk rájuk a K változók (csak kontaktushelyzetben változók) megnevezéssel. A 6.3. alatt említettektől mindenekelőtt abban különböznek, hogy az egynyelvű magyar nyelvváltozatok rendszerében, ill. szókincsében nem találunk hozzájuk nyilvánvaló analógiákat. Ezek mai ismereteink szerint egyedi változók, mégpedig jórészt szókészlettaniak (1. alább), bár második változataik között akadnak vonzatkölcsönzések is, pl. a kulcs (a szobájá)tól vagy a (valamilyen témá)ra ad elő, konkurál valaminek.

Az e csoportba tartozó nyelvtani jelenségek száma nemcsak a mi anyagunkban rendkívül alacsony; a K változókra a nyelvművelő irodalomunkban is nagyon kevés meggyőző példát találtunk. Az olyanok, mint pl. a Mayer (1990: 37) által említett szid (yalaki)re ’szid (valaki)t’ vagy felálltam a helyjegyre ’sorba álltam a helyjegyért’ valószínűleg inkább interferenciajelenségek, vagyis nem tekinthetők a szlovákiai magyar nyelvváltozatok szerves részének. (S még a valamilyen témára ad elő kifejezés is inkább rétegnyelvi, mint általános használatú.) - Ez a tény azért figyelemreméltó, mert arra utal, hogy a másodnyelv hatása rendszerint csak ott tud töretlenül érvényesülni, ahol ez vagy teljes mértékben összhangban van nyelvünk „logikájával”, az egynyelvű változatokban is érvényesülő fejlődési tendenciáival, vagy pedig ezek kézenfekvő továbbfejlesztéseként hat. S ráadásuk a nyelvi rendszer részévé

váló kontaktusjelenségek viszonylag elszigeteltek maradnak, soha nem érintenek egész nyelvi kategóriákat vagy éppenséggel teljes részrendszereket, csupán egy-egy szókészlettani egységhez kapcsolódnak (azaz egyedi változók). Ennek fényében meglehetősen túlzottnak tűnnek azok az aggodalmak, melyek a szlovák nyelv hatását a Szlovákiában beszélt magyar nyelvváltozatok nyelvi rendszerére nézve rendkívül veszélyesnek, sőt végzetesnek tartják („rendszerbomlás”).

Az EK, AK és K változók közös jegye, hogy egyik változatuk kontaktusváltozat. Ezért összefoglalóan kontaktusváltozók-nak nevezzük őket, szemben az E változókkal, amelyek nem-kontaktusváltozók. Ám az „E változók” és a „nem-kontaktusváltozók” kategóriája nem azonos, mivel a nem-kontaktusváltozók közt olyanok is vannak, amelyeknek egyik változata ismeretlen ugyan Magyarországon, de nem kontaktusváltozat. Az ilyen regionalizmusokkal eddigi kutatásainkban nem nagyon foglalkoztunk, ám a 7. pont alatt elméleti szempontból ezeket is számba vesszük, s néhány példával illusztráljuk.

6.5. A szókészlettani változók a 6. pont alatt említett szempontok alapján kialakított változótípusok szempontjából sajátosan viselkednek; a hang- és nyelvtaniaktól való eltéréseik a szókészletnek mint a nyelv egyik részrendszerének sajátosságaiból következnek. Egy-egy nyelvváltozat szókészlete köztudomásúan a nyelvi rendszer legkevésbé strukturált, legkisebb mértékben koherens s ennél fogva a külső változásokra a többinél gyorsabban és nagyobb mértékben reagáló részrendszere. Könnyen kerülnek bele újabb elemek a régiek mellé, akár más nyelvváltozatokból (pl. a standardba a nyelvjárásokból vagy a csoportnyelvekből), akár idegen nyelvekből. Kontaktushelyzetben is a szókészlet területén a legnyilvánvalóbb és mennyiségileg legszámottevőbb a másodnyelv hatása, amely ráadásul többféle formában is megnyilvánulhat (direkt kölcsönzés, hibrid kölcsönzés, jelentéskölcsönzés, tükörszóalkotás).