Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
116 Lanstyák István — Szabómihály Gizella vagy beszédhelyzetben azonos, pl. várj : várjál, megrendezésre kerül : megrendezik, várni kell egy kicsit : kell várni egy kicsit, definíció : meghatározás, dzseki : kabát, félcipő : cipő (?). Az ilyeneket laza változók-nak nevezhetjük. A laza változók egyes változatainak használati gyakoriságát a szokásos nyelven kívüli és nyelvi tényezőkön túl az egyes változatokhoz inherensen hozzátartozó jelentés különbsége is befolyásolhatja. 5. A VÁLTOZÓK TÍPUSAI A RENDSZERSZERŰSÉG SZEMPONTJÁBÓL Az általunk vizsgált változók nagymértékben eltérnek egymástól a tekintetben, hogy a konkrét beszédben a lexémáknak mennyire széles körét érinthetik, vagyis mennyire rendszerszernek. 5.1. Vannak változók, amelyek nagyszámú konkrét lexémában vagy ahhoz kapcsolódva valósulhatnak meg. Pl. az inessivusi -ban/-ben : -ba/-be váltakozást gyakorlatilag bármilyen főnév képviselheti (házban : házba, szemléletben : szemléletbe). Az ilyen változókat típusváltozók-nak nevezhetjük. 5.1.1. Az azonos típusváltozóhoz tartozó konkrét változók jelentősen különböznek egymástól a tekintetben, hogy egyes változataik gyakorisági aránya — a különféle szocio- és pszicholingvisztikai tényezőkön túl - mennyire függ szorosabb értelemben vett nyelvi tényezőktől. Az egyik póluson állnak az olyan típusváltozók, mint pl. az X-bEn : X-bE (inessivus), ha meg-X-te volna is : ha meg-X-te is volna : ha meg is X-te volna, X-nék : X-nák. Az X helyén az első esetben elméletileg bármelyik magyar névszó állhat, a második esetben bármelyik ige; a harmadik váltakozás olyan igékre érvényes, amelyek rendszerint mélyhangú toldalékokat vesznek föl. Az egyes változatok gyakorisága ugyanazon változó esetében itt nagyrészt a beszélők szocio- és pszicholingvisztikai jellemzőitől, ill. a beszédhelyzet tényezőitől függ; a konkrét nyelvi elem csak annyiban nem közömbös, hogy maga is tipikusan kötődhet pl. informális vagy formális helyzetekhez.7 Itt tehát az egyes változatok gyakorisági arányát főként nyelven kívüli tényezők befolyásolják. Az ilyen változókat - amíg jobb terminust nem találunk - nyitott változó-nak fogjuk nevezni. 5.1.2. Vannak olyan típusváltozók is, amelyek esetében az egyes változatok használati gyakorisága az adott főnév vagy szerkezet lexikális, ill. grammatikai jelentésétől, gyakoriságától is függhet (túl azon, hogy stílusértéke szerint formális-e vagy informális). Ilyen pl. az ikes igék -m, ill. -k ragjának használata kijelentő mód egyes szám 1. személyben, így a BUSZI-ban és a saját anyagunkban egyaránt szereplő ikes igék jelentősen eltértek a két változat használati gyakorisága tekintetében. Vagy pl. az eredményhatározói egyeztetés (önzővé váltak : önzőkké váltak) esetében az egyes, ill. többes számú formák gyakorisági aránya függ az érintett lexéma főnév vagy melléknév voltától. Itt a nyelven kívüli tényezők mellett nyelven belüliek is fontos szerepet játszanak. Az ilyen típusváltozókat - jobb híján - kötött változó-nak nevezzük. 5.2. Rendszerszerűségük szempontjából a változók másik csoportját a szókészlettani elemek és a vonzatok képviselik, amennyiben egy (vagy csak néhány) konkrét lexémához kötődnek. Pl. a (nem átvitt értelmű) vminek a kulcsa : kulcs vmihez : kulcs vmitől változatban a kulcs elem változatlan (hiszen ennek a vonzatáról 7. Ilyen alapon a spórolnák változatot gyakoribbnak feltételezhetjük, mint a takarékoskodnák változatot a spórolnék, ill. a takarékoskodnék formákkal szemben, mivel az együtt-előfordulási szabályok értelmében az informális jellegű spórol szóhoz jobban illik az X-nék : X-nák változó informálisabb változata, az X-nák, és fordítva.
