Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői

LANSTYÁK ISTVÁN - SZABÓMIHÁLY GIZELLA

NYELVÍV ÁLTOZÓ-TÍ pu sok a magyar

NYELV SZLOVÁKIAI VÁLTOZATAIBAN

Előadásunk arra az empirikus anyagra épül, amelyet 1991 és 1993 között gyűjtöttünk több középiskolában, s amelyet 1602 nyelvhasználati kérdőív nyelvi adatai alkotnak. A kérdőív kitöltői három szlovákiai és három magyarországi település gimnazistái (s kisebbrészt szakközépiskolásai) voltak. A nyugati régiót Somorja és Csorna, a középsőt Fülek és Bátonyterenye, a keletit Királyhelmec és Tokaj képviselte. A szlovákiai településeken mind a magyar, mind a szlovák tannyelvű gimnáziumba, ill. gimnáziumi osztályokba járó, (saját bevallásuk szerint) magyarul tudó diákok töltötték ki a kérdőívet. (A vizsgálat részleteire 1. Szabómihály 1993; Lanstyák és Szabómihály 1996, 1997).

Ebben az előadásban röviden jellemezzük azokat a nyelviváltozó-típusokat, amelyeket e nyelvi anyag alapján szükségesnek tartottunk elkülöníteni1, a másikban pedig ezek közül néhányat konkrét példákkal illusztrálunk. A változótípusokkal kapcsolatos megállapításaink nem a szakirodalomra épülnek, hanem empirikus anyagunkra1 2; ennek fő oka az, hogy témánkhoz nem sikerült felkutatnunk megfelelő irodalmat.

1. A NYELVI VÁLTOZÓ

Nyelvi változónak a szociolingvisztikai irodalom William Labov nyomán az olyan nyelvi jelenségeket nevezi, amelyek formailag többféleképpen valósulhatnak meg. Az egyes - azonos funkciójú, ill. jelentésű - megvalósulásokat az adott változó változatai-nak nevezzük. A változatok szociolingvisztikai szempontból ritkán egyenrangúak, inkább a formális -informális („választékos” - „pongyola”), szuperstandard - standard - szubstandard, „magyaros” - „magyartalan”, standard - nyelvjárási (vagy helyesebben: területi kötöttség nélküli - területi kötöttségű), közhasználatú - rétegnyelvi, expresszív — stilisztikailag jelöletlen stb. kontinuumok különböző pontjaink helyezkednek el.

2. VÁLTOZÓTÍPUSOK A NYELVI RENDSZER SZEMPONTJÁBÓL

Változókat a nyelvi rendszer valamennyi síkján találunk, ennek alapján az alábbi változótípusokat különböztethetjük meg: fonetikai (lü, lq, le, le, le, le, le, ad : ad: ád: ád: ád, kút kút, kút), fonológiai (fent : fönt, süket : siket, gyom : gyám)3, hangalaktani (naponként : naponkint,

1. Fejtegetéseink könyvünk (Lanstyák-Szabómihály 1997) bevezető fejezetére épülnek, annak továbbfejlesztett, kiérleltebb, árnyaltabb változatát képviselik.

2. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közölt példák egytől egyik anyagunkból valók volnának. A szemléletesség és a változatosság szempontja mellett ennek az is az oka, hogy a rendszer logikájából következően olyan változótípusok létére is fény derült, amelyek anyagunkban egyáltalán nincsenek képviselve.

3. A fonológiai változók valójában egy tágabb kategóriába tartoznak, amelyet hangalaki változók-ivák nevezhetnénk; az említetteken kívül olyanok sorolhatók ide, mint. pl. talán : tán, azt hiszem : asziszem : asszem, gereblye : gráblo, projektum : projekt : prodzsekt, infarktus : infarkt. Ezek voltaképpen fonolexikai változók, amelyek a fonológia és a lexikológia határmezsgyéjére esnek, mivel a hangváltakozás - szemben a valóban hangtani, pontosabban fonetikai változókkal - konkrét lexémához kötődik.