Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 93 projektumokban is testet öltő intézményes kapcsolatokká nőtték ki magukat. Ugyanakkor élőbb és szorosabb kapcsolat bontakozott ki a szlovákiai magyar néprajzkutatók és a szlovák, valamint a magyarországi szakemberek és a szlovák kutatók között. Ezt szintén közös kutatási programok, konferenciák sora bizonyítja (vö. Pusko 2009b). Mindamellett hangsúlyozni kell, hogy a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság, főleg a Csemadok keretei között űzött néprajz, de már korábban is, a progresszív sarlósok éppúgy, mint a konzervatív Alapyék óriási fáziseltolódásban voltak és vannak az európai országok néprajzi irányzataihoz képest, s próbálkozásaik voltaképpen a romantika korának néprajzszemléletéhez hasonlíthatóak. Az is igaz ugyanakkor, hogy a sarlósok, majd később Arany A. László egyik példaképe, Györffy István is valahol ezt a szemléletet képviselte, miközben Magyarországon azért akkor már egy modernebb szemléletű néprajztudomány, folklorisztika képviselői is alkottak (Honti János, Róheim Géza, Marót Károly). Az 1989-es társadalmi-politikai változások nemcsak a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer kialakulását tették lehetővé. A hazai magyar néprajz (etnológia, folklorisztika) jól érzékelhető szemléleti változáson is keresztülment. Gyakorlatilag 1989-ig a szlovákiai magyar néprajzot a „néprajzi értékek” megmentésének az igyekezete, illetve az a törekvés jellemezte, hogy ezeket a „kincseket” az adott korszak kultúrájába beépítsék, ezáltal a néprajznak bizonyos nemzetmentő szerepet tulajdonítottak. Igaz volt ez a két világháború közötti konzervatívabb és a sarlósok képviselte modernebb irányzatra ugyanúgy, ahogy a későbbi csemadokos, alapvetően az önkéntes gyűjtők munkájára alapozó, a folklorizmussal jellemezhető vonulatra, illetve az 1980-as évek elejétől jelentkező ennél komplexebb szemléletű, szakszerűbb irányzatra is. Némi sarkítással a különbség annyi volt köztük, hogy amíg az előbbiek a népi kultúra által közvetített értékeket a népi tánccal, népzenével és viselettel azonosították s ezek megmentését tekintették a megmaradás zálogának, az utóbbiak az egész népi kultúrában gondolkodva, akár a gazdálkodási eszközöket vagy a disznóvágás módozatait is a népi kultúra megmentendő kincseiként értékelték. A közös kiindulási pont tehát a népi és a nemzeti azonosságában való feltétlen hit, s ebből adódóan az összes néprajzi jelenség kritikátlan felértékelése és nemzeti jelentőségűvé való minősítése. A rendszerváltást követően viszont fokozatosan kettényílt a néprajzi szemlélet. Miközben a romantikus (gyakorlatilag 19. század eleji személet) ma is jelen van (s nemcsak az önkéntes gyüjtőmozgalom, valamint a folklorizmus képviselői körében, hanem a szaktudományban is), megjelent egy objektívebb, mondhatni távolságtartóbb szemléletmód. Ez utóbbi a néprajzi jelenségeket nemzeti és egyéb elfogultságoktól mentesen igyekszik vizsgálni és értelmezni. Ez pedig inkább lehetővé teszi a néprajzi kutatások eredményeinek tolmácsolását más nyelvi közegek számára, egyszersmind ezeknek a tudományos eredményeknek egyetemesebb érvényesítését is. Ez pedig annak a lépéshátránynak a fokozatos felszámolását is lehetővé teheti, amely abból adódott, hogy a szlovákiai magyar kutatók (sem egyénileg, sem intézményesen) a legutóbbi időkig gyakorlatilag semmilyen kapcsolatban nem állottak más európai országok szakembereivel, néprajzi intézményeivel. Ok sem ismerték az európai etnológia legfrissebb irányzatait, miközben más nemzetek kutatóinak sem állott módjukban a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság eredményeinek a megismerése. Ebből a patthelyzetből az utóbbi évtizedekben látszik némi elmozdulás. Szlovákiai magyar néprajzkutatók dolgozatai a magyar mellett újabban már nemcsak szlovák nyelven látnak napvilágot (erre főleg az utóbbi 2-3 évtizedből lehet sok példát felhozni), hanem különféle világnyelveken (németül, angolul), külföldön is sorra jelennek meg. Ez a tény némi optimista végkicsengést kölcsönöz(het) kutatástörténeti áttekintésemnek.
