Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
84 II. Kutatástörténet Sipos Szilvia által összeállított annotált eseménynaptár a múzeum 2001-2007 közötti és 2008. évi tevékenységének jó dokumentációja (Lakatos 2007; Sipos 2008). Csak részben néprajzi érdekeltségű, de fontos közgyűjteményi jellege miatt mindenképpen megemlítendő a 2002-ben Rimaszombatban, B. Kovács István igazgatásával alakult Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményei. Az intézmény a szlovákiai reformátussággal kapcsolatos könyvek, levéltári, tárgyi és egyéb emlékek rendszeres dokumentálását, gyűjtését, megőrzését, szakszerű feldolgozását és hozzáférhetővé tételét tekinti feladatának. Négy részintézményből, mégpedig múzeumból, levéltárból, könyvtárból és egyedi alapokból áll (B. Kovács 2002b). A szlovákiai magyar néprajzi kutatás újonnan alakult központi intézményein kívül több regionális kezdeményezés is foglalkozik az utóbbi évtizedben egy-egy adott térség kutatásával, muzeológiai dokumentálásával, az eredmények muzeológiai eszközökkel történő prezentálásával. A fentebb már részletesebben bemutatott dél-szlovákiai múzeumokban tárgygyarapításra a most szóban forgó időszakban csak meglehetősen szerény keretek között lehetett gondolni, de évkönyveikkel (Dunaszerdahely, Érsekújvár, Galánta, Komárom), valamint időszakos kiállításokkal mindegyik jelen volt a szlovákiai kulturális életben. Az elmúlt két évtizedben jelentősebb eredményeket az Érsekújvári Honismereti Múzeum (2005-től Thain János Múzeum) tudott fölmutatni azzal, hogy megnyitott egy teljesen új, állandó néprajzi és helytörténeti kiállítást (Liszka 1994f), amit aztán egy költözködést követően, átszervezve időközben, 2004 és 2005 között több szakaszban ismét átadhattak (vö. Kovácsová-Nováková-Vincze szerk. 2005). A komáromi Duna Menti Múzeum 1990-ben részben felújította állandó expozícióit, valamint több néprajzi érdekeltségű időszaki kiállítást is létrehozott (1990: Anyag és forrna', 1991 : A Duna mente népélete', 1993: A martosi népviselet, a pápai Kékfestő Múzeumban; 2003: Ember és ruházata — magyar népviselet Dél-Szlovákiában). (További részletekkel lásd: Mácza 2007) A Rozsnyói Bányászati Múzeum néprajzi kiállítása Krasznahorkaváralján 1990- ig volt megtekinthető. Ezt követően a múzeum a betléri kastély képzőművészeti gyűjteménye felhasználásával ugyanebben az épületben ismét berendezte az Andrássy Galériái és a múzeum állandó kiállítását is felújította. Noha 1990-ben újraalakult a rimaszombati Gömöri Múzeum korábbi fenntartója, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, a korábbi (1882-től 1951-ig tartó) jogviszony nem jöhetett létre. A múzeum továbbra is hol belügyminisztériumi, hol megyei fennhatóság alatt maradt. Ebben az időszakban néprajzi szempontból jelentős volt a Balog-völgyi népművészet című időszakos kiállítás, amely a Rimaszécsi Honismereti Házból48 a múzeum gyűjteményébe került Bán- Bódi-féle gyűjteményre támaszkodott. (B. Kovács 2002a, 12-13; vö. B. Kovács 2009a). A lévai Barsi Múzeum 2001-ben adta át új állandó kiállítását (lásd továbbá: Dano-Smetana szerk. 2002). A Városi Művelődési Központtal közösen az ezredforduló óta minden júniusban megrendezi a Lévai Vámapokat (jelmezes történelmi szemlék, hagyományos mesterségek bemutatója, zenekarok fellépése stb.). A Galántai Honismereti Múzeum több időszakos kiállítása, a nagyfodémesi tájház átadása (Danter 1994d) mellett, megalapítása harmincadik évfordulójára 1999-ben nagyszabású expozíci48. B. Kovács István kezdeményezésére 1988-ban alakult meg a Rimaszécsi Honismeretei Ház, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy egyszer akár egy központi szlovákiai magyar múzeum szerepét is betöltheti. A helyi szövetkezet támogatásával beindított kezdeményezést nagyban segítette Bán-Bódi Aladár gesztusa, aki „méltányos feltételekkel” átengedte a új létesítménynek a több mint ezer darabból álló, rendkívül értékes népművészeti gyűjteményét. A Rimaszécsi Honismereti Ház ideáját a rendszerváltás vihara elsöpörte, a Bán-Bódi-féle gyűjtemény pedig a Gömöri Múzeum gyűjteményébe került (B. Kovács 2002a, 11-12).
