Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 75 tató”. Másrészt pedig több szakképzett néprajzkutató évtizedeken keresztül estéit, szabad idejét feláldozva végezhetett csak néprajzkutatói tevékenységet, lévén kenyéradó szakmája valami egészen más. E sorok írója mellett (aki több mint egy évtizeden keresztül az Érsekújvárt Járási Múzeumban régészként dolgozott) B. Kovács István neve említendő meg, aki - miután Budapesten néprajzi diplomát szerzett - talán egy percig sem dolgozott főállásban néprajzkutatóként. Közben néprajzi publikációi (kötetei, tanulmányai) és tudományszervezői tevékenysége révén a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság markáns, maradandó tudományos értékeket produkáló egyénisége lett. Bizonyos szempontból tehát őt is, mint ahogy az itt tárgyalt időszak vonatkozásában e sorok íróját is nevezhetnénk „önkéntes néprajzgyűjtőnek”. A nyolcvanas évek első felében bontakozott ki a kezdő irodalmárok mozgalma, az Iródia. Az elsősorban szépirodalmi kezdeményezésnek volt egy (e sorok írója által irányított) halvány néprajzi oldalhajtása is. így az Iródiafiizetekben időnként jelentek meg kezdő néprajzgyűjtők tollából hosszabb-rövidebb írások (Angyal Béla, Ecsi Gyöngyi, Helmeczy József, Szabó Ildikó stb.), egy szerény eredményt hozó pályázati felhívás is megjelent az egyik füzetben, majd az Iródia politikai lehetetlenné tétele és betiltása után Néprajzi Füzet címen egy tematikus összeállítás (Liszka szerk. 1986). 3.3.3.3. A néprajzi kutatás eredményei a korabeli sajtó tükrében Bár a szlovákiai magyar sajtó struktúrája a második világháborút követő négy évtizedben jóval szegényesebb volt, mint a két világháború közti időszakban, a néprajzi írásbeliség elemzése lényegesen pozitívabb eredményeket hozhat, mint ama korai időszakban. Az is igaz azonban, hogy nehéz konkrét összehasonlításokat tenni, hiszen a két időszakban megjelent lapok általában szerkezetileg, kiadáspolitikailag, élettartamilag alapvetően eltértek egymástól. A két világháború közti sajtóorgánumok elemzése során alkalmazott módszerhez hasonlóan néhány jellegzetes lapra (Irodalmi Szemle, Hét, Tábortűz) szorítkozva kísérlek meg képet nyújtani. Az Irodalmi Szemle célkitűzéseit tekintve irodalmi, kritikai lap, és bizonyos szempontból a Magyar írással hozható párhuzamba. 1959- ban a Szlovákiai írók Szövetségének folyóirataként indult, kezdetben negyedévenként, majd 1962-től kéthavonta, 1964-től pedig (július és augusztus hónapok kihagyásával), lényegében havilapként, évi tíz számban jelent meg a most vizsgált korszak végéig (vö. Lacza 1998, 409-411). Bár irodalmi (irodalmi alatt szépirodalmi értendő) lapként határozta meg mindig is önmagát, fennállása óta kisebb-nagyobb kimaradásokkal helyet adott néprajzi-honismereti jellegű írásoknak is. Ezek az írások elszórtan már a hatvanas években fölbukkannak (lásd pl. Kosa 1968), ám tömegesebben a népi kultúra hetvenes évek második felének divatjával és a fiatal néprajzos-generáció fellépésével egy időben jelennek meg. Jelentősek az ún. tájszámok, amelyekben egy-egy terjedelmes rovat (Hazai tükör címen) az adott tájegységről kísérelt meg többé-kevésbé komplex honismereti képet nyújtani. Ezek keretein belül helytörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, munkásmozgalom-történeti stb. jellegű írásokat találunk. Az első összeállítás a Mátyusfóld volt (1975/1), majd ezt követte a Garam mente (1975/3), Komárom és vidéke (1975/4), a Csallóköz (1975/8), Nyílra és vidéke (1976/2), az Ipoly mente (1976/8), és végül Gömör (1976/4) zárta a sort. Nem tudni, miért szűnt meg ekkor a sorozat. Az Elő múlt című rovat foglalta el a helyét, amelyben az irodalmi, művelődéstörténeti és munkásmozgalmi hagyományok mellett az 1977. évi 10. számban, a Hazai tükör szerkesztési elveinek megfelelően, mintegy annak utórezgéseként a Bodrogközről jelent meg összeállítás. A vizsgált négy évtizedben, annak is inkább második felében szinte minden kutató jelentkezett e lap hasábjain, aki a korabeli szlovákiai magyar néprajzkutatásban valamilyen eredményeket ért el. Ág Tibortól kezdve, Kocsis Arankán és Marczell Bélán át egészen Szanyi Máriával
