Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
72 II. Kutatástörténet tottak, maguk is végeztek konkrét terepmunkát. Az önkéntes gyűjtők eredményeit az 1974-ben Néprajzi Közlemények címen indult (kritikáját lásd: B. Kovács 1976), ám a második számtól Néprajzi Közlések publikálta. Összesen öt számot ért meg és változó színvonalú, lényegében nyers adatközléseket jelentetett meg. A néprajzi gyűjtés széles társadalmi bázisa kialakításának az igénye a Csemadok további pályázati felhívásában is visszatükröződik. 1974-ben a Hét, a Nő és a Tábortűz című lapokkal közösen a Csemadok Központi Bizottsága pályázati felhívást adott közre „népművészeti babaruhák készítésére”. A pályázat célja, hogy „falvainkban a még élő vagy már csupán emlékezetben megőrzött népviseleti ruhadarabokat a gyermekek - szüleik, nagyszüleik és pedagógusaik segítségével - egy megadott méretű [50 cm magas. L.J. megj.] babára készítsék el”. A továbbiakból az is kiderül, hogy a pályázatkiírókat egyrészt a dél-szlovákiai népviseletek monografikus feldolgozásának a szándéka motiválta, másrészt pedig az, hogy ezáltal is gazdagítsák a „népművészeti együtteseink népviselettárának választékát” (Hét 1974/49, 10-11). Eredményhirdetésre szűk egy év múltán került sor, amikor kettő (felnőtt és gyermek) kategóriában nevezték meg a helyezetteket: Részben ennek, részben a Csemadok által évente megrendezett Néprajzi Szemináriumoknak, részben a Csemadok akkori néprajzi referense, Méryné Tóth Margit személyes kutatásainak köszönhetően ezt követően a Hét hátlapján 1976-1978 között nyolcvan szlovákiai magyar település népviseletét sikerült bemutatni (Méryné 1978). A népviseletibaba-pályázat utóéletéhez tartozik a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség Óvodapedagógiai Szakosztálya által a kilencvenes évek végén szervezett Felvidéki népviseleti babák című kiállítássorozat, amely több tucat helyszínen, egyre gyarapodó babaszámmal egészen a 2000. évi hannoveri világkiállításig is eljutott (L. Juhász 2000c; Szobiné 2006), majd 2010 májusától állandó búcsi kiállítóhelyi elhelyezést kapott (Dánielné 2010). Ugyancsak itt kell megemlíteni a Jókai Mária és Méry Margit által összeállított, a szlovákiai magyar népviseleteket bemutató reprezentatív szintézist, aminek két kiadása is napvilágot látott (Jókai-Méry 1998; Méry 2002). A Központi Néprajzi Szakbizottság strukturálisan az egyes Járási Néprajzi Szakbizottságok tevékenységén alapult. Elméletileg mindegyik, Csemadok járási bizottsággal rendelkező járásban alakult ilyen „bizottság”. Igazán eredményes azonban csak a Galántai, Érsekújvári, Losonci és a Tőketerebesi járásban volt. A továbbiakban ezeket tekintem át röviden. A Mórocz Károly irányításával a hatvanas évek második felében és a hetvenes évek elején működő galántai néprajzi szakbizottság gyűjtőtevékenységét elsősorban a helyi gimnázium diákjainak aktivitására alapozta. Gyűjtéseiket a gimnázium Alkotó Ifjúság című diáklapjában (vö. Koncsol 1975), a járási újságban (Győzelmes Út) publikálták, majd végül egy gyűjteményes kötetben láttak napvilágot (Mórocz 1979). A Mórocz Károly által megkezdett munkát az 1975-ben a galántai múzeumba került Szanyi Mária kísérelte meg folytami. Igaz, hogy a gimnáziumban nem sikerült létrehoznia állandó néprajzi szakkört, ám a néprajzi jellegű előadások rendszeressé és hagyományossá váltak 1. táblázat: A Csemadok által 1974-ben meghirdetett népviseletibaba-pályázat eredménye (Hét 1975/35, 10-11) Felnőttek Gyermekek 1. díj Barslédec, Bátorkeszi, Béd, Martos Ipolyszakállos, Medveshidegkút, Muzsla, Palást 2. díj Izsa, Nagykér Felsőkirályi, Hetény, Muzsla, Nagycétény 3. díj Abara, Nána Bodrogszerdahely, Felsőkirályi, Medveshidegkút, Muzsla, Nagycétény
