Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
70 II. Kutatástörténet 3.3.3.2. Az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom A szlovákiai magyarok néprajzi kutatását részben már áttekintve nyilvánvalóvá válhatott, hogy megfelelő professzionális intézményes háttér (kutatóintézet, központi magyar könyv- és adattár, központi múzeum stb.) hiányában fokozottabb szerep hárult - a 20. század utolsó 4-5 évtizedében mintegy felértékelődött - az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalomra. Ennek elsődleges mozgatórugója a Csemadok volt. Köztudott, hogy a szóban forgó kulturális szervezet a kommunista párt szorgalmazása nyomán jött létre, nem kis mértékben a dél-szlovákiai magyarok körében végzett szövetkezetesítés meggyorsítása végett (vö. L. Juhász 2010b). Bár a kulturális munka már az induláskor is szerepet kapott, kezdetben inkább mintegy mellékfoglalkozásként volt csak jelen a szervezet életében. Ami a Csemadokon belüli néprajzi munka rekonstruálását, értékelését illeti, ezen a téren több forrásra is támaszkodhattam. A szervezetben dolgozó szakemberek (Ág Tibor, Méry Margit, Takács András) időről időre „hivatalból” be kellett, hogy számoljanak eredményeikről. Ezekre a publikált beszámolókra természetesen az alábbiakban is támaszkodom (Ág 1974b; Méry 1981a; Méry 1981b; Méry 1984b; Méry 1989; Takács 1981). Ezenkívül későbbi visszaemlékezések is segítették áttekintésemet (Ág 1991; Demjénné 2007, 134-166; Görcsös 1992; Takács 1993), no meg saját szerény, személyesen tapasztalataim is. Meg kell, hogy mondjam, ezek a különböző időszakokban született források nincsenek egymással mindig összhangban, amin a korszak politikai légkörét, a cenzúramentes öncenzúra intézményét ismerve nincs mit csodálkozni. A Csemadok teljes irattára jelenleg a Fórum Kisebbségkutató Intézet somorjai Könyv- és Adattárának, a Bibliotheca Hungaricának a gondozásában van. Noha a részben rendezett dokumentumanyag már kutatható, ilyen szempontú feldolgozása még nem történt meg. Amennyiben sor kerül rá, akkor annak a majdani feldolgozásnak az eredményei nyilván árnyalhatják majd az alább megrajzolandó képet. Orömteljes jelenség, hogy helyi szervezeteink céltudatos munkája eredményeként ma már széles méreteket ölt a haladó népművészeti hagyományok feltárásáért és fejlesztéséért indított mozgalmunk. Ennek legszebb bizonyságát adják az utóbbi két évben Zselizen megrendezett dal- és táncünnepélyeink. Az itt bemutatott műsorszámok — tartalmilag és művészi színvonal szempontjából egyaránt - azt bizonyítják, hogy népi együtteseink vezetése szaktudással rendelkező, ötletekben gazdag vezetők kezében van. (A Csemadok Központi Bizottságának VII. országos közgyűlésén elhangzott beszámolója. A Hét mellékleteként 4, 1959/ 15, 9) Gyakorlatilag az ötvenes évek legelején megindult a népzenei (Ág Tibor) és néptáncgyűjtés (Takács András), elsőrangúan a célból, hogy a Csemadok keretei közt működő különféle folklórcsoportok számára autentikus anyagot tudjanak szolgáltatni. A rendszeres néprajzgyüjtésre a Csemadok kereti között azonban csak 1967 után került sor (a szlovákiai magyar népviseletek szisztematikus feltérképezése pedig csak 1974 után kezdődött). Ekkor létrehoztak ugyanis egy néprajzi előadói státust a szervezet pozsonyi központjában. Ekkortól a fő feladat az önkéntes gyűjtőhálózat kialakítása, valamint egy központi néprajzi adattár létrehozása volt. 1968 nyara óta rendszeresen megrendezték néprajzi szemináriumaikat, minden évben más, magyarok által (is) lakott dél-szlovákiai járás területén. E szemináriumok kettős célt szolgáltak: egyrészt a résztvevő önkéntes gyűjtőknek továbbképzési lehetőséget biztosított, hiszen neves magyarországi szakemberek irányításával dolgozhattak, hallgathatták meg azok előadásait, másrészt konkrét terepmunkát is végeztek, s ezzel nyersanyagot gyűjtöttek a következő esztendő Országos Népművészeti Fesztiválja folklórműsorához, valamint néprajzi kiállításához (vö. Takács 2007). A Csemadok keretei között 1969. november 29-én Pozsonyban (Görcsös 1992, 18) létreho
