Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
66 II. Kutatástörténet néprajzi részleget (a dunai vízi élet bemutatása, martosi szobabelső stb.). Az 1940-ben egyesített Rozsnyói Bányászati és Városi Múzeum a háború alatt nagy veszteségeket szenvedett. 1945-ben ugyan megnyitották egy rövid időre a nagyközönség számára is, ám állandó kiállítással csak 1956- ban jelentkezhetett. Ezt a honismereti-bányászattörténeti expozíciót Arany A. László, az akkor múzeumigazgató valósította meg. 1967- ben a múzeumot specializált bányászati múzeummá minősítették át, s ekkor nyílott meg az állandó bányászati és kohászati kiállítása, amelyet egy 1974-es rekonstrukció után egész a most tárgyalt korszak végéig, a következő átalakításig láthatott a nagyközönség. A specializáció ellenére a múzeum néprajzi gyűjteménye (benne tetemes magyar anyaggal) jelentősnek mondható, bár Rozsnyón állandó néprajzi kiállítása a mai napig nincs. Az 1909-ben Krasznahorkaváralján megnyílott és 1939-ig nyitva tartó Andrássy Galéria épületében 1978- ban egy néprajzi expozíciót hoztak létre (vö. Kovács Á. 2002, 16-17). A lévai Barsi Múzeumban szintén megindult már 1946-ban a munka, igaz, egész 1952- ig mindössze egy alkalmazottal. Ezt követően is csak rendkívül lassan épült ki a múzeum szakembergárdája, ám 1959-ben mégis megnyílott az első állandó kiállítás, amely néprajzi anyagot is tartalmazott. Ezt az expozíciót 1967- ben felújították és egész 1982-ig volt látható, amikor a múzeum épületének tatarozása miatt bezárták. Több időszakos kiállítás mellett feltétlenül meg kell említeni azt a Mohi község hagyományos népéletét bemutató nagyszabású kiállítást, amely Katarína Rényiová-Holbová szervezőmunkájának köszönhetően 1986 nyári hónapjaiban a lévai művelődési ház termeiben volt megtekinthető (magára a mohi gyűjteményre vonatkozóan lásd újabban: Holbová 2006). A rimaszombati Gömöri Múzeumot 1951- ben államosították, és 1960-ban nyitotta meg első állandó kiállítását, amely azonban vélhetően nem tartalmazott néprajzi anyagot. Az expozíciót 1979-ben adták át a nagyközönségnek. Ebben már a gömöri népéletet bemutató tárlók is helyet kaptak, a témát megillető arányban. Elsősorban a gömöri fazekasság termékei dominálnak, de a népélet más jelenségei is reprezentálva vannak (B. Kovács 2002a, 9-12). Utaltam már rá, hogy az Érsekújvári Városi Múzeum 1945 kora tavaszán bombatámadás áldozatául esett, s gyakorlatilag az egész gyűjteménye odalett. A városban 1956-ban hoztak létre ismét múzeumot, amely hosszas hányattatások után 1975-ben került végső helyére, a volt Ferenc-rendi kolostor épületébe. Itt azonban csak régészeti és munkásmozgalmi tematikájú állandó kiállítást sikerült létrehozni, s így a múzeum a most tárgyalt korszakban néprajzi gyűjteménygyarapító tevékenységét időszaki kiállítások formájában prezentálhatta a nagyközönség számára (1972: Kenderfeldolgozás', 1981: A vessző, a szalma és a kukoricaháncs feldolgozása', 1984: Faragott tárgyak a múzeum gyűjteményében', 1985: Földművelés járásunkban a 20. század közepéig', 1986: Díszített textíliák', 1988: Kovácsmesterség a múltban', 1989: Nagyanyáink konyhájából). Mivel a múzeumnak a tatarozási munkálatok miatt 1979-ben ki kellett vonulnia a kolostor épületéből, ezeket a kiállításokat mindig más-más helyen sikerülhetett csak megvalósítani. A jelenleg Losoncon található Nógrádi Múzeum 1954-ben alakult Gácson, járási honismereti múzeumként. 1967-1985 között Nógrádi Múzeumként Füleken működött, s 1985-ben került mostani helyére. A múzeum a nógrádi régió történetét dokumentálja, különös tekintettel az üveg- és kerámiaiparra. 1988 óta állandó kiállítóhelyisége van az egykori református templom épületében, (vö. Puntigán 2002). A két világháború között somorjai székhellyel létrehozott Csallóközi Múzeumot a háború után megszüntették, gyűjteménye nagyobbik része elkallódott. Kisebb töredéke viszont az 1964-ben Dunaszerdahely székhellyel ismét létrehozott Csallóközi Múzeum birtokába került. Az intézmény első igazgatója, a Csallóköz néprajzának jeles ismerője, Marczell Béla volt,
