Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
62 II. Kutatástörténet egy helyzetképet fest (úgy tűnik, hogy jórészt a saját tereptapasztalatai alapján), illetve néhány fontos szempontot vet föl (az interetnikus kapcsolatok vizsgálatának, a változásokra való odafigyelésnek a jelentőségét stb.). Mindebből adódóan elképzelhető, hogy egy népszerűsítő előadás szövegéről van szó, amelyben Arany leginkább a problémára, a néprajzi gyűjtések fontosságára kívánta felhívni a figyelmet.38 Arany A. László egyébként tanítványait folyamatosan ösztönözte a Szlovákiában maradt magyar falvakban néprajzi terepmunkára. A pozsonyi Madách Gimnázium növendékeit s a magyar egyetemistákat maga köré gyűjtve egy önkéntes nyelvjárás- és néprajzgyűjtő csoportot hozott létre, szakmailag ő maga képezte őket tovább, közös terepkutatásokat végeztek stb. (Ág 2000b, 83). Egyik növendéke, a későbbi nyelvész, Király Péter írja, hogy Arany - a szakmai előkészítés után - hallgatóit terepgyakorlatra is kivitte. így jutottak el Pozsonypüspökibe, a Nyitra környéki Csitárba, Kolonba, Nyitragerencsérre, Pogrányba, Zsérére stb. Arany arra is biztatta növendékeit, hogy ki-ki szülőfalujában, illetve annak környékén folytasson népnyelvi, néprajzi kutatásokat. Király Péter a szülőfalujához közeli, kelet-szlovákiai Hardicsán végzett gyűjtést 1940 decemberében, aminek eredményeit aztán 1941 elején öntötte végső formába, majd a kéziratban maradt munkát 1992-ben adta közre (Király 1992, 143). Ugyanő 1941-ben Magyarbődön és Nagyszaláncon folytatott népnyelvi kutatómunkát (Király 1992, 147). Arany A. László mostohatestvére, a később Franz Zagiba néven publikáló Zagiba Ferenc szintén végzett népköltészeti gyűjtéseket ebben az időben Nyitra környékén. Munkájához ösztönzést a Csehszlovák Állami Népdalintézet Szlovenszkói Szakosztálya által szervezett kutatási program, illetve kiadott kérdőív jelentett. A program elindítására még vélhetően a határmódosítások előtt került sor, ám eredményei csak később mutatkoztak (vö. Ág 2000b, 90). Kutatási eredményeit, a zoborvidéki „népballadákat” csak a háború után, Ausztriában publikálta (Zagiba 1954. A publikáció kritikáját lásd: Ág 2000b). Még a harmincas évek közepén jött létre két Nyitrán élő tollforgató, Dallos István és Mártonvölgyi László kezdeményezésére a Híd - Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat, amely kezdetben teljes mértékben helyi érdekű vállalkozás volt, s csak az államfordulatnak köszönhetően került fontosabb, központibb helyzetbe. Kiadásában jelent meg Mártonvölgyi László mondagyűjteménye, amely sajátos keveréke a szépírói fantáziának és a Középső- Nyitra mente magyar folklórjának (Mártonvölgyi 1941a). 3.3.2.2. A Magyarországhoz visszacsatolt területeken Az előbbi fejezetben bemutatott helyi kutatókon kívül az 1938 előtti Magyarország területéről (elsősorban Budapestről) is érkeztek etnográfusok és folkloristák, akik a térségben néprajzi kutatásokat végeztek. Közülük bizonyos szempontból kiemelkedik Bakos József, aki 1938 után tanárként került az érsekújvári gimnáziumba. Itt önképzőkört szervezve diákjai segítségével kiterjedt néprajzi gyűjtésbe kezdett, aminek eredményeként még abban az időben egy sor önképzőköri füzet látott napvilágot, fontos néprajzi, elsősorban folklorisztikai adatközlésekkel (Bakos 1942; Bakos 1943). Bár 1953-ban jelent meg, ám mivel a kutatások ebben az időszakban zajlottak, itt kell megemlíteni Bakosnak a mátyusföldi gyermekjátékokat bemutató gyűjteményét (Bakos 1953). A kötet klasszikus felfogásban közli a gyermekjátékokat, és a korszakra, mármint az ötvenes évekre jellemző módon akadémiai fegyelmi bizottság elé került a kiadvány, ahol is elmarasztaltatott. Néhány jellemző idézet: Ez a rossz »pozitivizmus« az elméleti állásfoglalásnak, az elvi következtetések levonásának ez az elkerülése nem csupán a fejlettebb, igényesebb tudomá-38. A munka értékeléséhez lásd: Liszka 2007c; Liszka szerk. 2009b, 20-25.
