Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 45 zett a gyűjtőtevékenységbe bevonni. Erről tanúskodik az a múzeum által kiadott, pontosan nem datálható szórólap, gyűjtési útmutató, amely néprajzi gyűjtésre szólítja fel az érdeklődőket. A bennünket érdeklő területeken legutoljára az Érsekújvárt Városi Múzeum alakult meg egy 1935-ben, a város török alóli felszabadulása 250. évfordulójának évében rendezett kiállítás anyagából. Az előzmények itt is korábbra vezethetők vissza. A már többször említett komáromi Mag)>ar mezőgazdasági, ipari és népviseleti kiállításon 1927-ben Thain János32 gimnáziumi tanár, festőművész, népművészeti gyűjtő is részt vett népművészeti gyűjteménye egy részének bemutatásával. Ezenkívül éveken keresztül minden húsvétkor a városban valamilyen - gyanítható, zömében képzőművészeti jellegű - kiállítást rendezett. Az 1930-ban megvalósítottról azonban biztosan tudjuk, hogy népművészeti bemutató volt (a lenyűgöző mennyiségű, Thain János által összeírt anyag jegyzéke hagyatékában ránk maradt. Ebből tudjuk, hogy többek között 44 fokos, 26 ostornyél, 100 korsó, 53 tányér, 72 kapuoszloprajz stb. került ez év húsvétján Érsekújvárott kiállításra). Thain János gyűjteményével részt vett a Sarló által Pozsonyban 1931-ben megrendezett néprajzi kiállításon is. Ezt a tárlatot Nemesszeghy Jenő, a falujáró fiatalok rajzolója rendezte. Balogh Edgár a Hét próba című memoárkötetében a következőképpen emlékszik vissza az eseményre: A kiállításon a legrégibb termelési eszközök fából készült modelljei mellett eredeti anyag szemléltette a kisalföldi magyar népművészetet mind a fejlődés, mind az elfejlődés variánsaival. Fafaragások és szőttesek, hímzések, az öltözködés jellegzetességei egyfelől ‘a természeti ember harmóniáját ', másfelől 'az úri származásból eredt’ elemek egészségtelen voltát tüntették fel a Naumann-féle néprajzi elméletnek a marxizmussal való eléggé önkényes és egyedi keverésében. A népi hiedelmek világát Prohászka István kiállított festményei ‘elemezték ki’és leplezték le. A megnyitáson megjelent Györffy István is, a jeles budapesti néprajztudós, s az elismerés, mellyel anyagunkat fogadta, jólesett. Figyelmét főleg a martosi metéléses ruhadísz és az érsekújvári ezüstgombgyűjtemény ragadta meg. (Balogh 1981,295) Nos, az idézetben szereplő ezüstgombgyüjtemény Thain János tulajdona volt, amiről Balogh Edgárnak Boross Zoltánhoz, a debreceni Sarló-gyűjtemény kezelőjéhez írott levele, valamint Nemesszeghy Jenő Thain Jánosnak címzett sorai tanúskodnak (Liszka 1990a, 79-80, valamint a számozatlan mellékletben a Nemesszeghy-levél kópiája). E kis kitérő után Érsekújvárba visszatérve megállapíthatjuk, hogy adva volt a városban egy viszonylag jelentős néprajzi-helytörténeti gyűjtemény, valamint egy lelkes, lokálpatrióta kis csoport, így a múzeumalapítás feltételei részben adottak voltak. Az 1935-ben rendezett, elsősorban Ludvik Albrecht, Saskó Kázmér, Szőke Béla és Thain János buzgalmának köszönhető időszaki kiállítás aztán valóban magja lett a rég óhajtott múzeumnak. A kiállított tárgyak nagyobb része is Thain Jánosnak, a múzeum későbbi igazgatójának magángyűjteményét képezte, amely magába foglalta „a Vág, a Nyitra, Zsitva, Garam és a Duna közötti síkság népművészetének egész anyagát, népi ötvösmunkák, ékszerek, varrottasok, kulacsok, ládák, mosófák, kilincsek, szobrok, eszközök, ostomyelek” kollekcióját. „Kiemelkedik a fokosgyüjtemény, a házak, kapuoszlopok, galambdúcok, tulipános ládák, hímes fakeresztek stb. rajzgyüjteménye” (K. Thury é.n. 33-34). A létrejött új, állandó múzeum először 1936 húsvétján nyitotta meg kapuit (két helyiségben) a nagyközönség előtt.33 Ezután kapta meg az Arany Oroszlán Szálló emeleti helyiségeit, ahol a gyűjtemény a következőképpen volt 32. Thain János munkásságához újabban lásd: Strba 2005
