Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
V. Összegzés helyett: a 20. századi népi/populáris kultúra történeti rétegzettsége, avagy gondolatok a szlovákiai magyar önmeghatározás kérdéseihez
Összegzés helyett 407 nek a kereskedelem révén szintén voltak ugyan szlovák, német, ruszin, sőt lengyel kapcsolataik, de kulturálisan korábban mégsem tartoztak ehhez a bizonyos, felvidékiséggel jellemezhető népességhez (kivéve persze az olyan városokat, mint Pozsony és Kassa, esetleg Rozsnyó). Őket ezer meg ezer szál kötötte (ahogy arra már a fentiekben utaltam) a tőlük délre fekvő területekhez, s az 1918-tól gyakorlatilag létező, 1920-ban szentesített határ ezeket a szálakat nagyrészt elmetszette (Komárom esetében például egy várost vágott ketté a határ még akkor is, ha ennek a városnak a Dunától délre elterülő része csak a két világháború között épült ki igazából). A különbözőségnek, amelyet Márai érzékeny szeizmográfként észlelt, nyilvánvalóan ezt követően kellett kialakulnia. Az a felvidéki szellem, amiről a fentiekben volt szó, viszont eredeti helyén fokozatosan, az ottani magyar nyelvű polgárság asszimilációjával párhuzamosan eltűnt. Illetve halvány nyomai talán kimutathatóak abban a szlovákiai magyar (elsősorban értelmiségi) közegben, amiről most szó van. Kibédi Varga Áron Hollandiában élő magyar irodalmár néhány éve fölvetette a magyar multikulturalizmus kérdését, fogalmát. Ennek az egy anyanyelvűek többkultúrájúságának egyrészt mély történelmi gyökerei vannak (Kibédi Varga alapvetően Erdélyre gondol), másrészt a 20. századi, Trianon utáni „szétfejlődésnek” is eredménye. Nézzük most, hogy melyek azok a hatások, változások, amelyek az 1918-as impériumváltásból következnek. A 20. század általában véve is a népi kultúra gyökeres átalakulásának a korszaka, tehát ezek a modernizációs erők és az egyre gyorsabb ütemű polgárosodás erősen uniformizálta a szlovákiai magyarok népi/populáris kultúráját. Ehhez társultak az impériumváltásból adódó külső hatások, a korábbi piacközpontoktól való leszakadás, a „központi”, de legalábbis: központibb szituációból peremhelyzetbe való kerülés, továbbá az iskolarendszer, a hadsereg, a csehszlovák ipar, kereskedelem, vendéglátóipar stb. egységesítő hatása. Legyen szabad itt Komárom példáját felhoznom. A maga helyén meglehetős részletességgel volt arról szó, hogy a 18-19. században a város virágzásának egyik legfontosabb pillérét a fakereskedelem jelentette. A szlovák hegyekből, alapvetően (bár nem kizárólag) szlovák tutajosok által leúsztatott szálfát egyrészt a komáromi faipar dolgozta fel, másrészt továbbszállították dél felé, elsősorban Pestre és Budára. Ily módon a városnak igen élénk észak-déli kapcsolatai voltak, a városba rendszeresen érkező szlovák tutajosok már szinte hozzátartoztak a városképhez, a jómódú komáromi fakereskedők gyerekeiket szlovák szóra küldték tanulni a szlovák hegyekbe stb. Miután a trianoni egyezmény nyomán Magyarország és Csehszlovákia határát ebben a térségben a Duna vonalánál meghúzták, megszűnt a szálfa továbbszállításának a lehetősége és a fafeldolgozó ipar is hanyatlásnak indult. Annak termékeit (pl. a híres komáromi ládát) elsősorban szintén dél felé, egész le a Balkánig értékesítették korábban. Egészen paradox módon tehát azáltal, hogy Komáromnál délről meghúzták a határt, szinte az egyik napról a másikra megszűnt a város észak felé mutató kapcsolatainak jelentős része is. Az olcsó csehszlovák cipőtermékek, a csehszlovák textilipar produktumai rövidesen elárasztották a dél-szlovákiai területeket is, tönkretéve, visszaszorítva ezzel a hagyományos helyi kis- és kézművesipart, háziipart, bizonyos fokú társadalmi átrendeződést is okozva ezzel. A csehszlovák iskolarendszer más ideológia, más értékrend, más történeti tudat elemeit vitte be az oktatásba, ezzel fokozatosan az 1918 után beiskolázottak gondolkodásmódját is befolyásolva (gondoljunk csak Balogh Edgár szavaira az apák és a fiúk nemzedékéről!). Az 1938-as államfordulat magával hozott ugyan bizonyos új hatásokat, ám ezek az idő rövidsége és az egyébként is háborús viszonyok következtében nem mutatkoztak különösebben erősnek. Az 1945 utáni korszak az impériumváltás mellett, az 1948-as kommunista hatalomátvételből adódó társadalmi átalakulás
