Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 37 magyar népi kultúra keleti elemeinek a túlhangsúlyozása fogható föl Györffy István hatásaként (ez sem ellentmondásoktól mentes, hiszen Arany az egyik helyen úgy nyilatkozik, hogy „a népviselet egyes díszítő elemei is nem egyebek, mint vallási jelképek” - Arany 1941b, 39). Illetve még valamiben hasonlít Györffy István idézett munkájához: ahogy Györffy esetében is „egy müvelődéseszmény kifejtéséről” van szó (Kosa 2001a, 166), ugyanúgy Aranynak ez az idézett előadása is az. Azt sem szabad elhallgatni persze, hogy míg Györffy például a Gyöngyösbokréta mozgalomról inkább pozitív értelemben nyilatkozik - nota bene: ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egyik szellemi atyja volt annak (Györffy 1939, 80-82) -, Arany értékelése egyértelműen kritikus. „Gyökerevesztett, hazug látványosságnak”, „népies magyarkodásnak” minősíti és elutasítja (Arany 1941b, 41-^12). Mindenképpen előbbre mutató továbbá és túllép Györffyn is (még ha az ő keleti elméletét igyekszik is a maga strukturalista módszereivel igazolni) a népi kultúra (jelen esetben konkrétan a népdal és a népviselet) szerkezeti egységének a hangsúlyozása: A városi, a vezetörétegbeli ember nem látja teljes egészében a népviselet társadalmi és lélektani jelentőségét. Nem tudja, hogy a színes, változatos népviselet minden változatossága mellett sajátos művészi egységet alkot, amelynek megvan a maga sajátos szerkezete. Ez a szerkezet hagyományos és kötelező, mert összefügg a nép ősi műveltségével, hagyományos formaérzékével, egész leikével. A motívumok, az egyes vonások, a készítés technikai módja lehetnek idegenek, nemzetköziek, de a szerkezet, a keret, amelybe a nép őket beleépíti, ősi, hagyományos és sajátosan magyar. Néprajzi területünkön még senki nem állította rendszerbe a magyar és a szlovák népviseleteket. Ez azonban nemsokára megtörténik és akkor a közönség majd meglátja, milyen sajátos, szerkezetileg minden mástól eltérő a peremövezeti magyar népviselet... (Arany 1941b, 38) Arany tehát a (magyar) népi kultúra sajátosságait nem egyes motívumok meglétével vagy éppenséggel hiányával magyarázta, hanem a motívumok, elemek összefüggésrendszerével, szerkezeti felépítésével, a funkcionális kérdések hangsúlyozásával: „A népviselet magyar volta nem annyira a motívumokban, a színben nyilvánul meg, hanem a szerkezetben, a formai felépítésben” (Arany 1941b, 38). Aranynak ezekben a passzusaiban, szemléletmódjában nem nehéz felismerni Bogatyrevnek a morvaszlovák népviselet funkcióiról írott tanulmányának a hatását (Bogatyrev 1937; magyarul: Bogatirjov 1985, 91-181). Az elmondottakat, illetve a tanulságokat összefoglalva kijelenthetjük, hogy Arany A. László, miközben a saját nyelvészeti kutatásai során a strukturalizmus feltétlen követőjeként viselkedett, néprajzi munkásságában ez a módszer már megosztottan jelentkezik. Összefoglalásai sajátos ötvözetei egy nemzeti alapú, romantikus néprajzi szemléletnek és a strukturalista módszereknek. Utóbbiakat már nem fejtette ki, de a háttérből valószínűleg (finoman fogalmazva) érvényesítette őket tanítványa, Putz Éva koloni lakodalomkötetének első, elméleti részében... (Putz 1943; Putz 1989. Vö. Sándor 1989a) A második világháború után a néprajzi gyűjtőmunka lényegében a Csemadok27 1949-es meg-27. A Csemadok mozaikszó feloldása korszakonként változó: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrcgycsülete (1949-1966), Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1966-1968), Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Szövetsége (1968-1971), Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1971-1990), Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (1990-1993), Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - Csemadok (1993. április 4-től). E változások tükrözik egyszersmind az országban lezajlott társadalmi-politikai változásokat is (Sidó 1994, 4). A szlovákiai magyarok kulturális, később részben társadalmi-politikai önszerveződése során fontos szerepet játszó Csemadok története mind ez ideig nincs feldolgozva. Őszi Irma és Sidó Zoltán elkészítette viszont a Csemadok történetét az Érsekújvári járásban. E munka a szervezet országos jelentőségű tevékenységéhez is rengeteg támpontot ad (Őszi-Sidó 2000). Született néhány, egy-cgy Csemadok-alapszervezet, illetve -rendezvénysorozat történetét feldolgozó munka is (pl. Böszörményi 2009; Gágyor 2010a; Őszi 2000; Presinszky é.n.).
