Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

II. Kutatástörténet

1918 utáni néprajzi kutatástörténet

35

feldolgozó feladata az összehasonlítás és magyarázás, végül harmadik, reprodukáló feladata a hasznosítás a kultúrtörténeti fejlődés számára. A háromszoros szakszerű feladat részletezése a következő:

I. A néprajzi gyűjtés és konzerválás.

1. A kisebbségi magyarság területén összegyűjtendő megfelelő szakmabeli utasítások alapján a népi kultúra minden még fellelhető szellemi emléke vagy élő maradványa. Felállítandó e célból a kisebbségi magyar folklore kézirat- és fonográflemez-gyüjteménye.

2. A tárgyi néprajz érdekében a kisebbségi magyarság területén helyi és Pozsonyban országos magyar néprajzi kiállítások, illetve múzeumok szervezendők. Felállítandó a néprajzi fotoosztály és rajzosztály.

3. Beszerzendő a csehszlovákiai magyarságra vonatkozó minden eddigi folklorisztikus gyűjtés. Pontos jegyzék készítendő a csehszlovákiai magyar néprajzi gyűjteményekről.

4. Megfelelő felvilágosítással s anyagi támogatással a helyszínen konzerválandó minden műemlékké deklarálható magyar néprajzi emlék [...]

II. A néprajzi anyag tudományos feldolgozása.

1. A csehszlovákiai magyar néprajzi anyag összehasonlító feldolgozása érdekében nemzetközi ismertetési és csereviszony létesítendő a néprajz tudományos szerveivel s külön könyvtári osztály a magyar és nemzetközi etnográfia és folklore, valamint az etnológia, a kultúrtörténelem és az ezekkel összefüggő tudományágak számára.

2. Helyet kell adni a kisebbségi magyar néprajz tudományos magyarázatának megfelelő sajtólehetőségek nyújtásával s nemzetközi hírnevű szakemberek bevonásával.

III. A néprajzi munka hasznosítása.

1. Az egyetemes magyar kultúra számára hasznosítható néprajzi anyagot nyilvánosságra kell hozni a szó, a betű, a rádió, a zene, a kép eszközeivel.

2. A népi kultúra, mint a magyar dolgozó tömegek osztály-kultúrtörténetének mindmáig ható periódusa, bekapcsolandó a nevelés tananyagába elementáris, közép- és felsöiskolai fokon, az ifjúsági folyóiratokon és mozgalmakon keresztül.

3. A népi kultúra tudományos magyarázatával és konkrét tényanyagával el kell oszlatni a romantikus illúziók és polgári belemagyarázások ködét a néprajz körül.

A népi kultúrának, mint par excelence magyar tömegkultúrtörténelmi stádiumnak, tudományos feldolgozása után levonandó minden lehetséges konklúzió a praktikus tömegkultúrpolitika számára is...

(In Duka Zólyomi szerk. 1931, 12-13)

A körülményekhez képest elméletileg meglepően jól megalapozott, körültekintő és gyakorlatias programtervezet Balogh Edgár néprajzi tájékozottsága mellett jó arányérzékét, praktikus gondolkodását, lényeglátását dicséri. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a létrejött intézmény, amelynek vezetésével „kormánycsatlósokat” bíztak meg, nem adott teret a fiatalok törekvéseinek. Orbán Gábor, a Masaryk Akadémia elnöke durván letorkolta az elégedetlenkedő és bevonásukat követelő sarlósokat.

Érdemes némileg aprólékosabban is szemügyre venni az ún. Szlovák Államban dolgozó neves strukturalista nyelvész Arany A. László néprajzszemléletét, már csak azért is, mivel tágabb értelemben is a korszellemet tükrözi. Kimondott néprajzi programot nem fogalmazott ugyan meg, de írásaiból valami ilyesmi azért kibogozható. Általában elmondható, hogy Arany tudományos munkásságát a kimagasló szakmai műveltség, erudíció, az egzaktságra való törekvés, valamint a teoretikus kérdések iránti fogékonyság jellemzi. Vajon mennyire mondható ez el néprajzi tevékenységéről? Ebből a szempontból elemzésünk tárgya A szlovákiai magyarság néprajza, illetve a Toldy-Kör Irodalmi Évkönyvében Magyarság, népdal és népviselet címen megjelent előadása, valamint a kéziratos hagyatékban hagyott nyomok lehetnek.

A szlovákiai magyarság néprajza két részből áll: a szűk négyoldalnyi általános bevezetőből és a három területi egység (Pozsony környéke, Zoborvidék és Kassa vidéke) alapján tagolt leíró részből.