Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Ung-vidék 355 A két világháború között épült lakóház bádogtetejének padlásablaknyílása. Abara (L. Juhász Ilona felv. 2000) Kockaház bádogtetejének karbantartása Abarán (L. Juhász Ilona felv. 2000) 7.3.1.2. Gazdálkodás Zsákmányoló gazdálkodás Néhány korábbi, szórványos adatot leszámítva (Deák 1911 ) a témakör ismeretét az 1980-as évek legelején a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke által szervezett gyüjtőutak résztvevőinek, illetve az általuk is lelkesített helyi gyűjtőknek köszönhetjük (Bellon 1989; D. Varga 1984a; D. Varga 2006 stb.). *** A folyók árterületei a (szénára, gyümölcsre, fűzfavesszőre irányuló) gyűjtögető gazdálkodás mellett elsősorban az állattenyésztésnek kedveztek. Az itt található nagy mennyiségű fűzfa és nád a kosárfonás kereskedelmi célú kifejlődésének is kedvezett. Sajátos (és ebben például eltér a hasonló tennészetföldrajzi adottságokkal rendelkező Csallóköztől) a nádnak kosárfonás céljaira történő felhasználása. Bellon Tibor leírásából tudjuk, hogy az árterekben begyűjtött csipkebogyóból, kökényből és szederből lekvárt főztek. Az erdőben rendszeresen szedték a vadszőlő (szegínyek szőlője) termését is. Ez nem volt különösebben jó ízű, de miután megcsípte az első fagy, már elég édes volt, így bort tudtak belőle készíteni (hecsebor). A viszonylag sűrűn növő vadkörte és vadalma termését is rendszeresen begyűjtötték. Ezeket aszalták is (az aszalvány neve susinka), a vadalmából pedig ecetet készítettek. A Latorca ártereiben az odvas fákban található méhcsaládok lépesméz-készletét is kifosztották. Ezt általában lefojtással érték el. A helybeliek ezt a munkafolyamatot barkácsolásnak mondták, és sokszor nagy haszonnal tudták művelni.122 Ugyanígy kifosztották az árterekben fészkelő madarak fészkét is. A vadkacsának a tojását gyűjtötték be. Ebből vagy rántották sütöttek, vagy a tésztagyúrásnál használták föl. Az sem volt ritka, hogy az összegyűjtött vadkacsatojást otthon kikeltették. Kirabolták a varjú és a seregély fészkét is. A fiókákból paprikást készítettek (Bellon 1989). Mivel a vidék halban bővelkedett, a népi halászati módoknak számtalan archaikus formája őrződött meg szinte a 20. század utolsó harmadáig (ismert volt például a szigonyos és a rekesztő halászat). A modernizáció inkább csak 122. A tudatos méhtcnyésztés bemutatására az állattartásról szóló alfejczetben még visszatérek.
