Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
350 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása 7. UNG-VIDÉK 7.1. A tájegység körülhatárolása és megnevezése Inkább az utóbbi esztendők néprajzkutatása, mint a helybeli lakosság táj szemlélete vagy a valóban sajátos, a környezettől markánsan különváló népi kultúra tette közismertté az Ung-vidéket. Nagyjából ugyanezt a területet a korábbi irodalom inkább ungi Tiszahátként emlegeti. Deák Geyza a 20. század elején a következőképpen határozza meg a térséget: Ez értekezés szülővármegyémnek magyarlakta vidéke ismertetésére szorítkozik, a mely vidéket közigazgatásilag nagykaposi járásnak neveznek. E járásnak a Tisza mentén elterülő részét: Tiszahát-nak hívják. Tiszahát Ung vármegye déli részén, a Tisza által vont természetes határ mentén, Szabolcs vármegye északi részének tőszomszédságában terül el. Ilyen elnevezéssel más vármegyében is találkozunk a Tiszával kapcsolatosan, valamint hozzá hasonlóval más folyó mentén, pl.: Szamoshát stb. A fentebb említett elnevezésnek nyomát megtaláljuk ma is e járás közigazgatásában ilyenképpen: Tiszaháti körjegyzőség... (Deák 1910, 185-186) Balassa Iván egy jóval későbbi munkájában ugyancsak Tiszahátként határozza meg e tájegységet (Balassa 1989, 380), miközben ekkorra már bekerült a tudományos szakirodalomba az Ung-vidék kifejezés is. Munkája következő kiadásában viszont már ő is az Ung-vidék terminust használja (Balassa 2003, 118). Géczi Lajos a következőképpen határozza meg a tájegységet: Az Ung-vidék [...] félreérthető, mert az egész Ungvidéknek csupán a legdélibb, a Latorca, Labore, Ung és keleten a csehszlovák-szovjet határ közötti területéről esik könyvünkben szó. E vidéknek a megnevezésére sajátítottuk ki már több mint 30 éve az Ung-vidék megjelölést, megkülönböztetendö a Bodrogköztől, mert a tőlünk nyugatra lakók nagy könnyen egy kalap alá vették e két tájegységet. A Bodrogköztől való elkülönülésben csupán a pontosabb körülhatárolás szándéka munkált bennünk, nem pedig valaminő két szomszédvári rivalizálás. A mi Ung-vidékünk majdnem az egykori Nagykaposi járás területével azonos [...] És természetesen manapság már e tájhoz tartozónak tekintik magukat - és tekintjük mi is - az egykori Zemplén megyeieket: Abara, Deregnyő, Kisráska, Nagyráska községeket. (Géczi 1989, 8) Ismereteim szerint a Tőketerebesen megjelent járási hetilapban 1976-ban bukkan föl először az Ung-vidék megnevezés.121 A szűkén vett Ung-vidék esetében (az egykori Nagykaposi járás) tehát az Alföld északkeleti kiszögelléséről van szó (bár a szlovák földrajzi munkák külön kezelve, Kelet-szlovákiaisíkságként - Východoslovenská nížina - jelölik), amit a Latorca, Ung és Labore folyók határolnak. 7.2. Természeti környezet A Csallóközhöz hasonlóan rendkívüli módon vízjárta, lápos, mocsaras területről van szó, aminek részleges lecsapolása csak a 20. század elején kezdődött meg, s lényegében a második világháború utáni évtizedekben fejeződött be. ...az árvizek néha Bereg megye déli vidékeit és a Bodrogközt majdnem egészen elárasztották. Tokajnál a Borzsa, Latorcza, Ung, Laborcz, Ondava és Topoly egyesüléséből támadó Bodrog szakad a Tiszába... Csapnál a Latorcza is nagyon közeledik a Tiszához, de azután eltávozik tőle, éjszaknyugatra kanyarodván, s elsőben az Unggal, majd az Ondavával és a Topollyal is egyesül. A mélyen fekvő lapályon, mely a Tisza és a Latorcza között terül, még más vizerek is vannak: a Vérke, Szernye, 121. Daloló Ungvidék. Járási dal- és táncünnepély Kaposkelecsényben. Zempléni Szó 17, 1976/28, 3.
