Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

346

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

temettek, hogy a koporsóvivő rudakat lábfaként állították a sír végébe. Ebben az időben Nagybalogon is lehetett még ilyen sírokat fényképezni (további részletekkel lásd: Liszka 1983b; Liszka 1990b).

Fejfa és két lábfa a nagybalogi református temetőben (Liszka József rajza, 1981)

L. Juhász Ilona a rudnai temetkezési szokások és temetőkultúra változásait vizsgálva egy sajátos temetkezési forma, a kriptaszerüen kibetonozott, betonlappal fedett, gyakran jó előre elkészített sírok elszaporodását regisztrálta az utóbbi évtizedekben (vő. L. Juhász 2002a, 218-219). A térség temetőire a 20. század elején még jellemzőek voltak a környék vashámoraiban készített öntöttvas sírkeresztek. Ezek (a faragott fej fákkal együtt) fokozatosan eltűnnek, s mára a palócföldi temetőkre is a drága márvány vagy gránit sírkövek vagy a műkövek olcsóbb változatai ajellemzőek (további részletekkel lásd: L. Juhász 2002a; Liszka 1990b; Novák L. 1989; Ujváry 1993, 173-254).

6.3.3. Társadalmi kultúra

Könnyű és nehéz dolga is van annak, aki a palócok társadalmi kultúráját néhány oldalban akarja összefoglalni. Viszonylag gazdag hagyományok után (Batta 1891; Benkő 1986; Istvánffy 1898; B. Kovács 1991; Morvay 1966;

Nagy J. T. 1998; Pintér 1880; Pintér 1909, 205-207; Szabó 1999 stb.) a legutóbb Szabó László egy vaskos kötetet szánt a téma gömöri vonatkozásainak (Szabó 2006). Az alábbiakban néhány, gyakorlatilag önhatalmúlag kiemelt jelenség érzékeltetésével kísérlek meg kóstolót adni a problémakörről.

***

A térség lakossága most bennünket érdeklő rétegeinek is rendkívül bonyolult és összetett a társadalmi szerkezete. A vizsgált terület társadalmi képe kialakulása szempontjából fontos szerepet játszanak a kuriális és armálista nemesek. Előbbiek Felsővály, Hubó, Jéne, Mihályfalva, Otrokocs, Zádor stb. falvakat lakták, míg emezek inkább elszórtan voltak jelen. Talán csak a Balog-völgyi Radnót a kivétel, amelyet kizárólag armálisták laktak.

A nemesi és jobbágyi származású településekre egyaránt jellemző, hogy a faluközösségek egész szerkezetét alapvetően a vérségi kapcsolatok alapján létrejött intézmények alkotják. A nagycsalád, a had és a nemzetség azok a fő társadalmi intézmények, amelyek egy palóc faluközösség szerkezetét meghatározták (vö. Morvay 1966). Megjegyzendő viszont, hogy a Bódva-völgyre a néprajzi kutatási módszerekkel elérhető korokban már nem volt jellemző a nagycsalád (Szabó L. 1999, 395). A Palócföld egyéb területein is a nagycsaládi szerkezet későbbi, 19. század végi, 20. század eleji felbomlásával ezeket a szerepeket a kiscsalád és a rokonság vette át. A nagycsaládon belül döntő szerepe volt a családfőnek, az apának. E családforma további sajátossága, hogy alapsejtjei a településszerkezetileg a falu egyazon részét lakták, sőt a temetőkben is szépen kimutatható volt még a 20. század végén is a nagy családok, nemzetségek egy csoportba való temetkezése (vö. B. Kovács 1991, 63-66; Liszka 1990b; Szabó L. 1989).

Mivel a református egyház mindenkor nagy hangsúlyt fektetett gyülekezetei erkölcsi életé-