Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 341 gyerekek e szokásnak eleget tenni; mialatt elmondják jókívánságaikat, vasat és acélt zörgetnek kezökkel: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Hoztam magoknak acélt. Tyúkok, ludak jól tojjanak, Disznók jól malacozzanak, Tehenek jól bornyazzanak. A kályhájok be ne dőljön, Az asszony jól szaporodjon, Az edény össze ne törjön, Tyúkok, ludak így heverjenek. (Ipolybalog: Schoen 1911,20, 168) Mikszáth Kálmán egyik novellájának, a Galandáné asszonyom első, 1879-ben készült fogalmazványában, amely még a Luca címet viselte, a lucaszék egy furcsa értelmezését adja: A juhászbojtárok ma fogtak hozzá a lucaszékekfaragásához, melyen karácsony estéig mindennap dolgozni kell valamit, ha a jövendőbelijét akarja meglátni az ember. (Mikszáth 1968, 193) A naphoz kapcsolódó gömöri hiedelmek egy részéről az egyik előző alfejezetben már szóltam. Gömörben viszont a Luca-napi alakoskodások is számtalan megnyilvánulási formáját rögzítették a néprajzgyűjtők. A medvesalji Vecseklőben sikerült Kotics Józsefnek a fehér leples Luca-asszonyok fonóbeli megjelenését dokumentálnia. A másik fonna, amikor különböző genre-alakok mókáznak, házról házra járva. A szokás eredetileg szintén a fonóhoz kapcsolódott, de ezek megszűnése után is fennmaradt. A gyűjtőnek a medvesalji Almágyban 1983-ban sikerült ilyen Lucaalakoskodókat megfigyelnie és leírnia (Kotics 1986,24-30). Figyelemre méltó továbbá a dereski lucadisznó. A maszkos alakoskodásnak három legény szereplője volt: az egyik, általában testes legény, disznónak öltözött. Jelmeze kartonból készült disznófej és kifordított bunda. A pásztor és felesége öreg ruhadarabokba, toprongyosan volt felöltözve. Általában a fonóházakat járták végig, ahol pajzán jelenetekkel szórakoztatták a lányokat, asszonyokat. Ritkábban lányos házakhoz is elmentek. Cukrozott, mákkal megszórt főtt kukoricával kínálták őket. A szokás az 1950-es években kikopott, de a Luca-napi mákos kukoricát még napjainkban is elkészítik. A hiedelem azt tartja, hogy a családnak az egész tál kukoricát el kell fogyasztania, mivel ahány mákszem marad a tál alján, annyi szeplő lesz a leány arcán (Viczén 1998, 33-35). Bején, Pelsőcön és Szilicén fehér lepedővel letakart, a fej magasságában nyélre erősített töklámpás-maszkos alakok ijesztgették a járókelőket. Bején a fehér lepedős legény gólyalábon ment végig a falun (Ujváry 2000, 45-46). A különféle férj- és házasságjósló praktikák az egész téli, karácsonyi ünnepkört meghatározzák. Ahogy Közép-Európában mindenütt, úgy a Palócföldön is megtaláljuk a Katalin-napi férjjóslásoktól kezdve a Luca-napon keresztül egészen Szilveszterig. Luca estéjétől karácsony botig minden este beleharaptunk egy almába, a fogunkat csak beleengedtük, nem haraptuk ki. A karácsonyi vacsora után kimentünk az almával a ház elejébe, a kapuba. Azt a férfit, aki arra jött, akár fiatal, akár öreg, azt hátbahajitottuk az almával. Az szólt valamit, megismertük, olyan nevű lesz a férjünk. Az enyém olyan nevű lett. (Deresk: Ujváry 2000a, 47) A karácsonyi hiedelmek és szokások kitüntetett helyet foglalnak el a palócok jeles napi szokásai körében is. Fontos mozzanatai a karácsonyi ünnepkörnek az ostyahordás, a gyermekek kántálása, valamint a betlehemezés. A Középső- Ipoly mentén az ostyát a második világháborúig a kántortanító süttette és az iskolás gyerekek hordták szét karácsony böjtjén a házakhoz. Megérkezésükkor köszöntő versikét is mondtak, amit a háziak cukorkával, aprópénzzel jutalmaztak (Csáky 1987, 39—43). A szokás ismert volt az egész térségben. Medvesalján hagyományosan a harangozó felesége sütötte, s már szeptemberben hozzákezdett, hogy karácsonyig megfelelő mennyiségű ostya készüljön
