Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
318 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása esom, Jólész, Rudna stb.). Tornahorvátiban és Bódvavendégiben olyan formájára is emlékeznek, amely nem pléhből készült, hanem pléhszalagokból, vagy vastag drótból volt fonva. A bódvavendégi Ádám Géza (sz. 1931) bányász elmondása szerint ez formailag éppen úgy nézett ki, mint a krumpliásó kosár. Adódik tehát az előkép, a fahasítékból vagy fűzfavesszőből font kávás kosár. Idős asszony ételhordóval és kötéllel a hátára erősített facsomóval. Lucska (Márkus Mihály fel. 1940-es évek. Budapesti Néprajzi Múzeum Fotótár: F 87.697) A nevéből is adódik, hogy eredendően az állatokkal történő szállítás során használták a lóháti kosarat (vö. Paládi-Kovács 1973b). A hátikosárra emlékeztető, kúp alakú, egyik oldalán lapított kosarat két oldalról akasztották az állat hátára. Adatközlőim elbeszélése szerint ily módon inkább a szlovák falvak népe használta. A magyarok elsősorban gyümölcsszedésre használták kisebb méretű változatait, mivel egy vaskampó segítségével kényelmesen fölakasztható a fa ágára. Jólészen fahasítékból (szíjács) készült és abrosz segítségével kötötték a hátra. Általában cseresnyére használták. A térség jellegzetes teherhordó eszköze a lábas tarisznya, illetve a hetistarisznya. Két pánt segítségével hátizsákszerűen a hátra volt erősíthető. Az erdőben dolgozó férfiak használták, akik olykor egész hétre is távol voltak, s ilyenkor feleségük egész heti élelmet csomagolt nekik a hetistarisznyába. Idős asszony, batyuzó lepedővel a hátára erősített kisgyerekkel. Krasznahorkaváralja (Márkus Mihály fel. 1940-es évek. Budapesti Néprajzi Múzeum Fotótár: F 87.507) 6.3.2. Szellemi kultúra 6.3.2.1. Szöveges folklór A szöveges folklór vonatkozásában az egyik legjobban kutatott térségről van szó (vö. B. Kovács szerk. 1998). Az első közlemények (mese, monda, ballada, bakterkiáltások, gyermekfolklór stb.) a 19. század második feléből származnak (Albert 1889; Albert 1891; Fábry 1886a; Fábry 1886b; Pap 1865; Pintér 1891; Tóth 1890; Wolf 1876a; Wolf 1876b. Vö. B. Kovács 2003, 132-137), és tulajdonképpen folyamatosan rendelkezünk újabb és újabb