Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 299 7. táblázat: Néhány kiemelt palóc településen általában felhasznált építőanyag statisztikai áttekintése Helység Kő, tégla Kő-, téglaalap, sár-, válvogfal Vályog-, sárfal Fa-, egyéb fal Cserép-, pala-, bádogtető Zsindely-, deszkatető Nád-, zsúptető 19001910 1900 1910 1900 19101900 1910 19001910 1900 19101900 1910 Aj 24 97— 1 10— 53 4 3 13 13 28 71 61 Bajta 1 2 123 10 3 121— 4 36 73 17 21 74 43 Baraca 10 16— 2 3 4 56 56 57 65 5 8 7 5 Buzita 4 4 84 65 116 145 1— 10 29 68 66 127 119 Deresk 59 140 1 8 205 1 2 Felsővály 3 3 1 2— — 81 70 15 20 11 13 59 42 Ipolyszalka 5 5 318 316 8 9— — 84 187 21 9 226 134 Jablonca 54 43 3 41 6 2 40 36 7 53 35 22 61 47 Lucska 62 67— — — — 4 1 9 27 9 13 48 28 Méhi 49 56 7 34 40 28 50 27 85 102 13 14 48 29 Palást 265 332 2 1 1— 3 6 31 140 23 31 217 168 Rimaszécs 211 256 72 50 48 3 14 4 295 331 28 9 22 5 Rozsnyó-rudna 17 6 18 43 33 40 4 3 9 11 21 56 42 25 Sajótiba 9 7 6 14 7— 2 1 16 18 6 4 2— Torna 226 272— — 2 — 1 13 4 89 137 142 88 54 Tornaija 95 112 65 114 73 29 4 4 117 198 103 61 17— orsós településszerkezet a jellemző (utóbbira jó példa Tomaújfalu és Perény esete). Mivel ez a térség századunk közepéig rendkívül vizenyős, mocsaras terület volt, a házak elhelyezkedését nagyban befolyásolták a vízrajzi körülmények. Az építkezési anyagban is megmutatkozik ez a kettősség: az északi területeken a faépítkezés (borona) és a darázskő (a mészkő egyik fajtája) felhasználásával történő kőépítkezés, míg délen a sárfal dominált. Utóbbi elsősorban vert és rakott fal formájában. Szinte minden falu határában van vályogvető hely, ugyanis a 20. század első évtizedei óta ez a legelterjedtebb építkezési mód. A szarufás tetőszerkezet általánosnak mondható mindkét mikrorégió esetében, ám tetőfedésre északon inkább zsindelyt {šindeľ), míg délen zsúpot, ritkábban nádat alkalmaztak. A lakóházak beosztása alapvetően itt is hármas: első ház - pitar - utóház. Ezt követi, már külön-külön bejárattal a kamara és az istálló. Még a 19. és 20. század fordulóján is viszonylag jelentős faépítkezés s az ehhez (is) kapcsolódó zsindelytető tűveszélyes voltára a különféle hatóságok (ahogy az ország más részein, így itt is) folyamatosan figyelmeztettek. Egy korai (Tichy Kálmán által, muzeológushoz nem méltó, hatásvadász, gunyoros hangvételű módon bemutatott, s részben közreadott) tűzrendészed szabályzat Rozsnyó viszonylatában rendelkezett. A Püspöki Szabad Rosnyó Bánya Várossá résziről meg-állapítatott tűzi rend 1833-ból származik. Első cikkelye ,,a’ Tűz Gyulladásnak el távóztattását” célozza meg az alábbi óvintézkedések foganatosításával: 1. A 'Házaknak szoros helyeken, s’ a' tűzhelyeknek fa falak közötti építtetése, a ’ Várost Tűz Gyulladással veszedelmezteti; annál fogva ennek mellőzhetése végett, minden építeni szándékozó Lakos, czélba vett Építményének Tervét, Tűzi Feő Biztos 's Tanátsbeli Schlosszer Károly, ’s itthon nem léte esetire Mayer
