Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 297 Emellett Dél-Hontban és Nógrádban, valamint Kelet-Gömörben domináns kőépítkezés is dívott. Főleg a kisnemesek körében a 20. század elejétől hódított teret a téglaépítkezés, ami először vályoggal kombináltan jelenik meg. A szelemenes tetőszerkezet a 19. század elejétől fokozatosan visszaszorulóban van, és a század végére lényegében eltűnik. Tetőfedésre jellemzően zsúpszalmát használnak, s inkább az északi peremvidéken dívott a zsindely, ám tüzrendészeti rendeletek hatására a 20. században már uralkodó a cseréptető. A szarufás tetőszerkezet váltja fel. Zsindelytetős rozsnyói házak a 20. század elejéről. Tichy Kálmán rajza (Thain-Tichy 1991, 157) Balogh Béla harmad lelkész a falu állapotáról az 1822-1848 közti időszakra vonatkozóan, 1860-ban az alábbiakat írja: A régi, apróbb ablakú, ágasokra épített s szalmával fedett, magas tetejű, kéménytelen faházak lassanként tünedeznek, helyükön téglából, vagy vályogból épült, cseréppel fedett, s világos ablakokkal ellátott házak emelkednek. (Balogh 1997, 83) PLIII Vakolatdíszes parasztház Jólészből, 1851-ből. Tichy Kálmán rajza (Thain-Tichy 1991, 164) Az Ipoly mente építkezésében karakterisztikusak a fából, vályogból, téglából kialakított tornácok. A Losonc környéki településeken gyakoriak a 20. század elején épült tomácos, vakolatdíszes, a térség kúriaépítészetét idéző parasztházak (Bolyk, Simonyi). Nyilvánvaló, hogy ugyanaz a kőműves készíthette őket, aki a környék kúriáin, kastélyain is dolgozott. A délgömöri lakóházak (Rimajánosi, Nagybalog stb.) oromfalának és homlokzatának gazdag vakolatdíszei a különféle stílusirányzatok (reneszánsz, barokk, klasszicizmus, copf stb.) lecsapódásai a népi kultúrában, és nyilvánvalóan szintén összefüggésben vannak a térség gazdag kúriaépítészeti hagyományaival (Dám-D. Rácz 1986). A Szoroskőtől keletre fekvő abaúj-tomai területek településszerkezetileg két területre oszthatók: az északi, hegyvidéki jellegű településre, amire a viszonylag szűk völgyi falvak fésűs beépítettségű szalagtelkei a jellemzők. A telkeket hátul keresztben a csűr zárja le, egymástól sövénykerítés (patics) választja el. A déli, alföldi jellegű településeire a halmazos, illetve
