Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 295 Ami a telekformákat illeti, azokat általában a hosszú és keskeny szalagtelkek jellemzik. Itt a lakóházat egy vonalban követik az istállók, ólak és egyéb gazdasági építmények az egyik telekhatár mentén. Gyakran - elsősorban Gömörben - a telket a keresztben álló csűr záija le, ezzel elkülönítve egymástól az udvart és a kertet. A nagycsaládi családszerkezet emlékét őrzik a több lakóegységből álló hosszúudvarok, amelyek azonban kizárólag a jobbágyi származású rétegekre jellemzőek és a legtovább a Medvesalján maradtak fönn. Hagyományosan a telkeket nem kerítették. A Medvesalján szabad udvaroknak. mondták az ilyen telkeket. A legősibb kerítésnek a gát minősülhet, amelyet tüskés gallyak egymásra rakásával alakítottak ki (Medvesalja). Hasonlóan egyszerű kerítésforma, és elsősorban az elkóborló állatok távoltartására szolgált, amikor a kert földjéből kiszedett köveket a telekhatárra rakva, abból egy alacsony kerítést képeztek ki (Csermosnya-völgy). Szintén egyszerű kerítéstípus volt a Medvesalján pacsiknak nevezett sövény. Kétféleképpen készítették: a vesszőt vagy a földbe vert karók közé vízszintesen, vagy az oszlopokhoz erősített három vízszintes rigli közé, függőlegesen fonták (vő. Dám-D. Rácz 1985, 104-105; Novák 2001, 689-728). Az Alsó-Ipoly mentére a fából faragott, zömök kapuoszlopok voltak a jellemzőek még a 20. század közepén is. Elsősorban Tornában a 20. század közepe táján, nem minden előzmény nélkül terjedtek el a gazdagon díszített kovácsoltvas kerítések. Az a gazdag változatosság, amely a palóc népcsoport kultúrájának sajátja, szemléletesen tükröződik vissza a népi építészet objektumain. A palócos kultúrájúnak minősíthető területen a kutatók építészeti szempontból a 20. század eleji viszonyokat figyelembe véve legalább tucatnyi mikrozónát különböztetnek meg. Ezek kialakulását a természetföldrajzi körülmények éppúgy befolyásolták, mint a társadalmi feltételek, valamint a vallási és birtokviszonyok. A táji változatok kialakulásában földrajzi, társadalmi, történeti és vallási tényezők egyaránt szerepet játszottak. A Medvesalja és az Aggteleki-karszt fal-Ipoly menti faragott kapuoszlopok (Bárkány 1957/7, 8) Kovácsoltvas kerítés részlete. Makranc (L. Juhász Ilona felv. 2000) vai a mezőgazdasági termelés számára pl. jóval kedvezőtlenebb földrajzi feltételekkel rendelkeztek, mint a termékeny Rima- és Sajó-völgy települései. Az eltérő ütemű gazdasági fejlődés visszatükröződik a házak külső formájában és berendezésében egyaránt, elsősorban abban, hogy a Rima és a Sajó völgyében a hagyományos formák sokkal hamarább átalakultak, mint más területeken. Az építészeti és lakáskultúra változatosságát tovább színesítik azok a sajátosságok is, amelyek a jogállásból, ill. a vallási megoszlásból fakadnak. Így sok
