Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 293 Az Ipoly mentét Losoncztól Gyarmatig tiszta palócz nép lakja, mely daczára a nem túl nagy térségnek, melyet elfoglal, nagyon gazdag változatokat mutat. Jóformán minden község népessége más. Különbözik a losonczvidéki palócz a szécsényvidékitől és még inkább a Gyarmat tájékáról valótól. Más a ruhája, a viselete, más a szavajárása, még a természetük sem igen egyezik. (Fábián 1910, 163) Itt is utalok rá, hogy rendelkezésünkre áll néhány olyan összegzés, amely a Palócföld népi kultúráját, illetve annak egy-egy nagyobb szeletét összegzőén prezentálja. Ezek az összegzések azonban hol nagyobb, hol kisebb területet érintenek az általam most Palócföldként jelzett vidéknél (Bakó szerk. 1989; Bakó 1987; Bodnár-Rémiás szerk. 1999; Manga 1979; Szabó L. 2005; Ujváry szerk. 2001; Ujváry szerk. 2006). 6.3.1. Anyagi kultúra 6.3.1.1. Település és építkezés A térség településszerkezetének és (főleg) építkezésének már meglepően korai leírásait vehetjük számba. Némi adatokkal már a palócok első, Szeder Fábián általi leírása is szolgál az építkezésre, lakásbelsőre vonatkozóan, elsősorban Csáb és környéke viszonylatában (Szeder 1819). Később Pintér Sándor, majd Pápai Károly mutatja be a palóc faházat (Pintér 1880; Pápai 1893). Előbbi annak elsősorban nógrádi, gömöri, hevesi és borsodi módozatait, utóbbi pedig „az Ipoly völgyétől a Sajó völgyéig, főleg az Ipolyságtól Miskolczig vivő vonal” mentén tett megfigyelései alapján (Pápai 1893, 1). Istvánffy Gyula ugyancsak a palóc faházat s annak berendezését mutatta be egy tanulmányában (Istvánffy 1911). Ezt követően némileg megritkulnak a térség építkezésére vonatkozó publikációk. A Rudna és Kőrös monografikus feldolgozására tett közös szlovák- magyar kísérlet eredményeként Vajkai Aurélnak köszönhetően Rudna népi építészetét ismerhettük meg (Vajkai 1976). Nógrádból Böszörményi István kutatásainak köszönhetően rendelkezünk néhány megbízható leírással (Böszörményi 1988b; Böszörményi 1990; Böszörményi 2003). A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének 1979- ben kezdődő Gömör-kutatási programja keretében több résztanulmány is született (pl. Dám- D. Rácz 1985; Dám-D. Rácz 1986; Kocsis 1990), sőt ezek összegző áttekintése is elkészült (Novák 2001; Dám László 2001; Paládi- Kovács 2006b. Vö. Balassa M. I. 1994; Botík szerk. 1988, 295-425; Strelec 1998). *** Településszerkezetileg hagyományosan dominálnak a szalagtelkes völgyi falvak (pl. Baraca, Füge, Oldalfala, Serke), míg a térség déli felében halmazos beépítettségű települések is előfordulnak (pl. Jánosi, Méhi, Pelsőc, Szilice). Elsősorban Honira jellemzőek az irtványokon kialakult szórványtelepülések, bár B. Kovács Istvánnak a Vály-völgyben is sikerült kimutatnia a szórt települési forma egy sajátos változatát, a szeres települést. Az általában egymástól elhatárolódó, dombhátakra települt kisebb házcsoportokból összetevődő közigazgatási egységet nevezik szernek. A felsővályi történeti helynévanyagban számos szer, illetve szeg utótagú név fordul elő: Bikszög, Nagyszer stb. (B. Kovács 1991, 66-69). Kettős porta helyszíni rajza. Leled (Liszka József rajza, 1989)
