Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Zoborvidék 275 Nem hallgató meg á kérését áz Isten, Hánem közelebb jön kedves felesége. Jónapot, jónapot tizenkét kőmíves, a tizenharmadik Kelemen kőmíves. Másodszor köszöntök és nem fogadjátok, Ugyan mi baj van itt, nékem megmondjátok. Fogadjuk, fogadjuk kedves felségem. Nagy törvényt csináltunk, meg kell neked halnod. Kedves feleségöm, drága szép gyermekem, mi lesz csak tevéled, édesanyád meghal. Fogjátok meg gyöngén, dobjátok a tűzbe, a fölszett hamuját keverjétek mészbe. Evvel építjük fel magas Déva várát, evvel menthetjük meg a falak romlását. Jóestét, jóestét, édes jó apukám, hol marat anyukám, hogy nem jön oly soká? Ne sírj édes fiam, hazajön estére és ha este nem jő, hazajön reggelre. Este is eljőve, mégse jőve haza, reggel is eljőve, mégse jőve haza. Mond meg édesapám, hol maratt anyukám, hogy nem jön oly soká? Édes jó gyermekem, tovább nem tűrhetem, Édesanyád meghalt, mert elégettetett és a hamujával magos Déva várát felépítettük már. Átkozott légy hát magos Déva váraá, még á nap se süssön fényesen már rája. Elvesztettem érte kedves feleségem, árván maratt immár ögyetlen gyereköem. (Zsére: Ág 1961a, 73)'“ E variáns látszólag azt bizonyítja, hogy egy, régebben az egész magyar nyelvterületen elterjedt balladatípusnak az egyébként is archaikus kultúrájú Zoborvidéken megőrződött darabjáról van szó. A kérdés azonban ennél jóval bonyolultabb, s magam úgy látom, hogy ballada másodlagos (pap, tanító, erdélyi idénymunkások stb. által közvetített) előfordulásával lehet dolgunk. Ezt a feltételezést azonban még további kutatásokkal kell alátámasztani.106 107 Sárfodor Péterné Lyányom, ídess lyányom, Fodor Katalina, mi dolog lészen a kerekallyú szoknyád? Elő rövidegyik, hátó hosszabogyik, elő rövidegyik, hátó hosszabogyik. Anyám, édessanyám, Sárfodor Péterné, a szabó szaptá úgy, a varó varta úgy. Hej te kutya szabó, mér szaptad te rosszó, Hej te kutya varó, mér vártád te rosszó. Aszonygya a szabó, én nem szaptam rosszó, Asszongya a varó, nem vártám én rosszó. Lyányom, édes lyányom, Fodor Katalina, másoccor kérdezem, kerékallyú szoknyád. Elő rövidegyik, hátó hosszabogyik, elő rövidegyik, hátó hosszabogyik. Anyám, édessanyám, Sár-Fodor Péterné, a szabó szaptá úgy, a varó varta úgy. Hej te kutya szabó, mér szaptad te rosszó, Hej te kutya varó, mér vártád te rosszó. Aszonygya a szabó, én nem szaptam rosszó, Asszongya a varó, nem variam én rosszó. Anyám, édesanyám, Sár-Fodor Péterné, sem tyüröm tagadom, mer ki kelly vallanom. 106. Ág Tibor ugyanezt a változatot (noha kisebb módosításokkal) közreadta a budapesti Néprajzi Közlésekben is (Ág 1961b, 90-92), majd gyűjteményes balladakötetében (Ág-Sima 1979, 13-14). 107. A kérdés tárgyalására a közeljövőben egy külön tanulmány keretében szándékozom visszatérni.
