Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Zoborvidék 269 Nyitrán megjelent tájékoztató füzet arról tudó­sít, hogy a nyitrai székhelyű Felsőmagyaror­szági Parcellázási és Agrárbank Részvénytár­saság Vágújhelyen mész alapú műtrágya előál­lítására alkalmas mészhidrátgyárat létesített. A füzet részletesen leírja, hogy ezzel a „KALKO” néven piacra dobott műtrágyával milyen növé­nyek termesztése során érhetőek el sikerek.103 Hogy ez eljutott-e, s ha igen, akkor milyen mértékben a paraszti használatba, kérdéses (vő. Vadkerty 1981). Mivel a nem túl termékeny zoborvidéki fal­vakban nem termett az igényeknek megfelelő mennyiségű és minőségű kender, a szegényebb sorsú zoborvidéki asszonyok a gazdagabb má­­tyusfoldi településeken vállaltak résziből tilo­­lást. Általában ötöd- vagy tizedrészért végezték ezt a munkát Alsószeliben, Deákin, Negyeden, Pereden, Tallóson vagy Vágfarkasdon. Az ily módon megnövelt kendermennyiség már ele­gendőnek bizonyult a híres és sajátos zoborvi­déki vászonhímzések alapanyagának. Ennek kialakulását több körülmény is elősegítette a 19-20. század fordulóján. Korábban - Kocsis Aranka megállapítása szerint - a térség falvai­nak hímzése nem volt egységes. A Nyitrától északnyugatra elterülő helységek népének vi­seleté, s azon belül a női ingek formája és díszí­tése lényegesen eltért a térség délkeleti részé­ben található falvak viseletétől. Amíg az előb­biekben a női ingek vállrészét hangsúlyozták laposöltéses hímzéssel, az utóbbiakban a női ingeken az ujj alját hímezték ki fehér szálvoná­­sos-vagdalásos technikával. E két díszítési eljá­rásból ötvöződött a 19-20. század fordulójára az a stílus, amelyet ma az egész tájegységre jel­lemzőnek tartunk, s nagyjából az 1950-es éve­kig fenn is maradt (Kocsis 1994. Vő. Kocsis 1992). Híres volt a koloni lyukashímzés is, amely­­lyel a koloni asszonyok az egész környéket ellátták. A fehér gyolcsra fehér pamuttal készí­tett technika a térségben a 19. század utolsó harmadában vert gyökeret. A lyukashímzés motívumkincsében viszbnt korábbi, reneszánsz és barokk elemek is fellelhetőek. A koloni lá­nyok már egészen fiatal korukban megtanulták a lyukashímzést. Ez a munka általában téli fog­lalkozásnak számított. Az eladó lánynak nem­csak saját ruhadarabjait kellett kihímeznie, hanem jövendőbelije mellesingét is saját kezű­leg varrta ki. Ezen kívül a menyasszony szőr­kendőt is ajándékozott a vőlegénynek, ami az­tán az esküvő után a fiatalasszonyé lett. Az eladó lány hozományának kihímzésében segí­tettek neki a család nőtagjai is, hiszen még a szegényebbek esetében is viszonylag gazdag volt a hozomány. Egy 2 holdas család lánya például hozományként 10-15 szoknyát, 5-6 kötényt (ebből egy kivarrottat), 25 szőttes in­get, 2 főkötőbe való fűzőt, 4—5 fejkendőt (ebből kettő kivarrottat) és 2 kivarrott vállkendőt kapott. A koloni lyukashímzés motívumkincsé­nek gazdagságára utalnak az egyes díszítmé­nyek változatos megnevezései is: kis szivankó, kis csillag, sűrű csillag, búzakalász, szívescsil­lag, eperlevél, szivankó, háromágó taliga, négyágú taliga, ötágú taliga, bécsikerék, szív, nyolcágú csillag, ökörhugyozás, pogácsa, pávafark és rendkívüli csillag. A hímzett vise­leti darabokat a lagzikor mindenki megtekint­hette. Lakodalom után a fiatalasszony ágyne­műjét, ruhaneműjét berakták a szuszákba (ki­cifrázott kelengyeláda), és a dorozsbák (vőfé­lyek) segítségével kocsira rakták. A kivarrott darabokat külön skatulyába téve helyezték a ládába. Férjhezmenetelük után a fiatalasszo­nyok 2-3 évig hordták a kivarrott kendőket. Mikor megszaporodott a család, mind ritkáb­ban, csak a nagy ünnepekkor viselték. A kivar­rott, kikeményített peckes kendőt elöl nem kötötték csomóra, csak egymásra tették, s gom­bostűvel vagy biztosítótűvel fogták össze. Körülbelül 35 éves korukig hordták az asszo-103. Einiges über Kalkdüngung. Auszugsweise zusammcngestellt aus verschiedenen diesbezüglichen Werken von der Oberungarischen Parzcllicrungs und Agrarbank Acticn-Ges. Nyitra. Besitzerin der Kalk- und Kalkhydrat Fabrik in Vágújhcly. Stefan Huszár’schc Buchdruckcrci in Nyitra 1912.

Next

/
Thumbnails
Contents