Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Zoborvidék

263

dezésre, a szögletes, kémény nélküli ún. szláv kemencére is (Morvay 1980, 152). A siskó egyébként kezdetben sárból, majd sártéglából, később téglából, samott-téglából épült. Legfiatalabb változatainál már porceláncsempékkel is boríthatták. Koporsóhoz hasonlatos alakja volt, s alapvetően kenyérsütésre használták. A pitvart egy hosszanti gerendával két részre osztották, s a kemencenyílás fölé építették a szabad kéményt. A pitvarnak ez a része volt a nyitott konyha. A kemencenyílás elé 50- 60 cm magasságban sárpadkát (tyüszel) építettek. Itt az edényeket vagy sárból készített fazíktartókxa, vagy a trajfúzxa. (vasból készült háromlábra) helyezték és alattuk tüzeltek. A tyüszel közepén volt a hamulyuk, ahová a felesleges hamut kotorták (Buday 1984. Vő. Morvay 1957, 124-125). Az 1930-as évek végén és a 40-es évek elején a kemence már kikerült a szobából és általában a nyitott tornácból leválasztott kis helyiség szolgált a (kenyér)sütésre és főzésre. A kemence mellett itt volt a falsparhelt is.

Szobai kemence. Zsére (Arany A. László felv. 1941. FKI: 14300)

Vikár László leírásából tudjuk, hogy a zoborvidéki falvakban az 1950-es évek végén „a tömegesen épülő új házak nemcsak a falu külső képét változtatják meg, hanem mélyreható belső változással is járnak. Kolonban egy új teleppel bővült a falu (...) Lédecen, amely azelőtt két megye határán feküdt, alig ismerne rá valaki a szép új házakkal bővült régi »nyitrai« és »barsi« sorra. Menyhén azért panaszkodnak a kőművesek, hogy nem győzik a munkát, minRakott tűzhely és kemence. Gímes (L. Juhász Ilona felv. 2001)

denki új házat akar... Az új házakban, az új környezetben megszületik az új életforma, az embereknek egymáshoz való viszonya, amely ha ideig-óráig tiszteletben is tartja a régit, de tartósan nem őrzi azt” (Vikár 1958, 418).

5.3.1.2. Gazdálkodás

Tekintettel arra, hogy a néprajzi kutatás még nem tanúsított igazi érdeklődést a Zoborvidék hagyományos gazdálkodási formái iránt, a kevés kutatástörténeti előzményre összefoglalóan itt utalok, s nem egyenként az egyes alfejezetek élén. Rövid áttekintésemet szórványos adatok, saját szerény kutatási tapasztalataim és elsősorban Fehér Sándor, Morvay Judit, valamint Sándor János publikációi alapján fogalmaztam meg (Fehér 1995; Fehér 1997a; Fehér 1997b; Morvay 1957; Sándor J. 1996; Sándor J. 2004).

***